Translate

2017. július 12., szerda

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kutatásai

Igazán nagy öröm ért, amikor elolvashattam az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2015. május 1-től 2020. április 30-ig tartó időszakra kért kutatási engedélyezéséhez csatolt kutatási tervet. 
A kutatási, bemutatási tevékenységek céljai között szerepelnek: a hazai ragadozó madarak állományának minél pontosabb felmérése, fotócsapdás és rádiótelemetriás feltérképezése, gyűrűzésük, költési, táplálkozási helyeinek védelme, a madarak áramütésektől való megóvása, sérült ragadozó madarak mentése, parazitológiai vizsgálatok, ismeretterjesztés, környezeti nevelés, amelyet az MME 1974-es megalakulása óta példaértékűen végez.

A 40 oldalas, színes ábrákkal és fotókkal illusztrált jelentés tartalmazta a védett és fokozottan védett ragadozó madarakra, fekete gólyára, hollóra, éjszaka aktív ragadozó madarakra irányuló,  Magyarország teljes területére kiterjedő kutatási, gyűjtési, származékok birtokban tartási, bemutatási és fészek áttelepítési tevékenységeit.

A kutatási terv, az éves beszámoló és az engedély összhangban álltak egymással. A beszámolóból kitűnt, hogy Magyarország legnagyobb civil szervezete szoros együttműködést alakított ki az érintett nemzeti park igazgatóságokkal, más természetvédelmi egyesületekkel, állatkertekkel, mentőközpontokkal és a hatóságokkal. A részt vevők ügyeltek arra, hogy a kutatási és gyűjtési tevékenységet a költések korai stádiumában, a tojásrakástól a fiókák legalább 3 hetes koráig, vedlett tollakat a fiókák kirepülése után, vagy pl. gyűrűzéskor végezzék. Olyan módszereket alkalmaztak, amelyekkel minimálisra csökkentették a madarak zavarását (non-invazív).

A kutatásban gyűjtött adatokat a Munkacsoportok tagjai és a fajvédelmi koordinátorok megküldték az illetékes nemzeti park igazgatóságoknak, az országos természetvédelmi hatóságnak, a Földművelésügyi Minisztériumnak, az MME országos adatbázisába, a gyűrűleolvasások adatait pedig a Madárgyűrűzési Központ tárolja.

A kutatás elemei: a kutatásokban részt vevő szervezetek, fajkoordinátorok, kutatásra kijelölt madárfajok,  fészkelő párok száma országosan, biztos és feltételezett revírek, költések eredményei (sikerek és meghiúsult fészkelések), gyűrűzési és megkerülési adatok, jeladós madarak vonulásával kapcsolatos megfigyelések,  költőláda- és odúkihelyezések, odúfoglalások,  fészekkamerás megfigyelések, genetikai elemzések, ismeretterjesztési munkák összegzése, a munkacsoportok publikációs tevékenysége.

Füles kuvik fióka

2017. július 6., csütörtök

Kiserdő fajlista

A Kiserdőben, az elmúlt években végzett fajmonitorozás eredményeit röviden itt foglalom össze.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park által használt adattáblába kerültek a Kiserdőben biztosan fellelhető védett, és érdekesebb fajok. A Pesterzsébet Önkormányzatának Képviselő-testületével júniusban tartott terepi szemle során - a Fővárosi Önkormányzat bevonásával- egyeztetésre kerültek a védelemre javasolt területrészek, amelynek alapját a fajlista, és a  védetté nyilvánításra tett szakmai javaslat képezte.

Fajlista:
https://drive.google.com/file/d/0B0T3wIUVRUOFX3ljWlFBN3MxZWM/view
A helyi védelemre javasolt területrészek lefedik a Google Earth térképre felvitt fajok által elfoglalt élőhelyeket, amelyek itt tanulmányozhatók:
 


Képviselő-testülettel közös bejárás:



2017. május 7., vasárnap

Az imidakloprid

Története
1999-ben az imidakloprid volt a legszélesebb körben elterjedt rovarirtószer a világon. Habár ma már szabadalmazott szer, a kemikália elsődleges gyártója a Bayer AG. (Bayer S.A.S, 16 rue Jean-Marie Leclair – CS 90106, Lyon Cedex 09, 69266 France) hazai vonatkozásban a  BAYER HUNGARIA Kft.. A szert sokféle felhasználásra gyártják: injektálható a talajba, fába, használható a növények bőrszöveti/felületi kezelésére, granulátumként kiszórható vagy folyadék formában kijuttatható a talajra.
 A jelenlegi kutatások azt sugalmazzák, hogy az imidakloprid kiterjedt mezőgazdasági felhasználása és egyéb rovarirtószerek hozzájárulhatnak a mézelő méh kolóniák összeomlásához, amelyet az alátámaszt, hogy 2006 óta Európában és Észak-Amerikában a mézelő méhek visszaszorultak. Ennek ellensúlyozására néhány országban korlátozták az imidakloprid és más nikotinoidok használatát. 2013 januárjában az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság megállapította, hogy a neonikotinoidok elfogadhatatlanul magas kockázatot jelentenek a vadméhekre nézve.

Felhasználási területei
Az imidakloprid széleskörűen használt szer a mezőgazdasági kártevő irtásban: termeszek által okozott károk kivédésére, kártevők elleni védekezésre a kertekben és gyepeken, háziállatokban élő bolhák irtására, farontó rovarok elpusztítására, egyes faanyagok tartósító, megőrző kezelésére, a mezőgazdaságban a levéltetvek irtására, borsótripsz, poloskák, sáskák, rizs kártevője ellen, a faanyag védelemben a smaragdzöld nyírfarontó ellen, más farontó rovarok, szúk ellen, otthon a hangyák elleni védelemben, lóhangyák, csótányok és párakedvelő fajok ellen, háziállatokat parazitáló bolhák kiírtására, gyepeken a japán cserebogárlárvák ellen, kertekben a levéltetvek és más kártevők elpusztítására használják.

Hatásmechanizmusa
Az imidakloprid tehát széles hatásspektrumú biocid szer, a „neonikotinoid” vegyületek közé besorolt, rovar idegméreg. A rovarok központi idegrendszerét támadja meg azáltal, hogy a nikotinerg útvonalat blokkolja: az imidakloprid az acetil-kolin receptorokat gátolja, ezáltal az ingerületátvitelt akadályozza az idegsejtek között, a rovarok bénulását és halálát okozva. Hatását érintkezés útján, valamint gyomorméregként fejti ki (kontakt- és gyomorméreg). Mivel az imidakloprid sokkal erősebben kötődik a rovar idegsejtek és más gerinctelen állatok idegsejt-receptorain, mint a madarak vagy emlősök esetében, ezért a rovarokban, illetve más gerinctelenekben ez a szer erősebb mérgező hatást okoz.

Környezeti viselkedése
Az imidakloprid fő lebomlási útvonala (disszipációja) a vízben bekövetkező fotolízise, amelynek a felezési ideje 1-4 óra, a növények felveszik a szervezetükbe. Megfigyelték, hogy az imidaklopridot ha fény éri, akkor az a vízben gyorsan elbomlik. Ebből következik, hogy fény hiányában, a különösen zavaros, vagy az eutrofizációban előrehaladott természetes vizekben hosszabb ideig is megmaradhat.
A fotodegradáció végterméke a kloronikotin sav, és a szén-dioxid. Amíg az imidakloprid alacsony gőz(pára)nyomáson van, addig nem illékony.
Habár az imidakloprid gyorsan lebomlik a felszíni vizekben fény jelenlétében, fény hiányában tartósan megmaradhat. A pH és a hőmérséklet befolyásolhatja a lebomlás sebességét. Sötétben, 5-7 pH között nagyon lassan bomlik le, 9-es pH értéken a felezési ideje 1 év fölött van. A hatóanyag felszín alatti vizekben való tartózkodási ideje magas.
Ismert, hogy az imidakloprid vízben nagyobb mértékben oldódik, kisebb mértékben pedig szerves oldószerekben is oldódik. Vízben való oldékonysága viszonylag magas.
Az imidakloprid bizonyos körülmények mellett bemosódhat a talajból a felszín alatti vizekbe. Az imidakloprid több kémiai anyagra bomlik, annak függvényében, hogy mely kötések hasadnak  szét a molekulában. 
 A talajban aerob környezetben tartósan megmarad, felezési ideje 1-3 év, a talajfelszínen csupán 39 nap. Fő talajmetabolitjai közül az urea végül klór-nikotinsavra és szén-dioxidra bomlik. A klór-nikotinsav talajbaktériumban ásványosodik a B3 vitamin (nikotinsav) útvonalon keresztül.
Az imidakloprid a talajban erősen kötődik a szerves alkotókhoz. Porózus kőzetekben és homokos talajokban - amelyek kevés szerves anyagtartalommal rendelkeznek- a kilúgozás kockázata igen magas, továbbá a bemosódás veszélye fennáll azokon a helyeken, ahol a talajvíz szintje magas. Az imidakloprid hónapokig vagy akár évekig is a talajban maradhat; maradványai az idő előrehaladtával egyre erősebben kötődnek a talaj szerves részecskéihez. 
A vízben való oldhatósága alapján magas potenciállal rendelkezik arra nézve, hogy a felszíni vizekbe és felszín alatti vizekbe jusson, arra figyelmeztetve, hogy permeábilis sajátosságú talajok kezelésére nem szabad használni.
Ha megfelelően alkalmazzák az imidakloprid szert - tehát a javasolt mennyiségben, öntözés elkerülésével, nagyobb eső hiányában-, akkor feltételezhetően - vízoldékonysága ellenére- sem éri el a talajvizet.

Hatása méhekre és más rovarokra
Az imidakloprid méhekre sokkal erősebb méregként hat, mint például a cipermetrin. Méheknél a tápcsatornába jutva erősebb toxikus hatást fejt ki, mint ha a méhek hozzáérnek a szerhez. Néhány tanulmányban azt találták, hogy az imidakloprid szub-letális szintje növeli a mézelő méhek nozéma (gyomorvész, Nosema sp.) nevű patogén, egysejtű gomba iránti fogékonyságát.
Az imidaklopriddal kezelt kaptárak szinte üresen maradtak. Az imidakloprid nagyon veszélyes a méhekre és egyéb beporzó rovarokra. A kolónia összeomlás jelenség mechanizmusa még nem teljesen ismert, de összefüggésbe hozzák az imidaklopriddal. Más hasznos állatok is érintettek lehetnek: pl. a zöld fátyolkák, amelyek lárvái levéltetveket, kabócákat, tripszeket fogyasztanak.

Hatása egyéb nem cél szervezetekre
A fák kezelése során a valós koncentrációk csökkentették a levélhullást, aminek következtében kedvezőtlen szubletális hatást váltott ki a nem cél szervezet szárazföldi gerinctelenekben.
Az imidakloprid akut és krónikus hatását tekintve egyaránt erős méreg, a vízi gerinctelenek pusztulását okozza. A kémiai anyagra leginkább a vízi gerinctelenek (Daphnia sp.) érzékenyek, a halak kevésbé mérgeződnek, bár a szervezetükbe a táplálékláncon keresztül, másodlagos úton bekerülhet a hatóanyag. A vízi madarak közül a tőkés récén végzett vizsgálatokkal kimutatták, hogy ez a faj jóval nagyobb rezisztenciát mutat a hatóanyaggal szemben, míg a legérzékenyebb szárazföldi madarak a házi veréb, galambfélék, japán fürj és a kanári.
Patkányokon végzett laboratóriumi tanulmányok szerint az imidakloprid mérsékelten toxikus, ha akut módon, szájon át jut az emlős szervezetbe, illetve alacsony toxikussággal bír bőrkontakt útján. Akut belélegezve az LD50-érték patkányokban nem érte el a legmagasabb elérhető koncentrációt (69 mg/m3 levegő) aeroszolként, és 5,323 mg/m3 porként. Nem irritálja a szemet vagy a bőrt nyulakban és tengerimalacokban. Mutagén hatása elhanyagolható.

Irodalom:

Ábrák:

2017. április 27., csütörtök

Séta a Merzsén

Márciusban egy szabadnapomon kellemes sétát tettem a Merzse-mocsár környékén. Hihetetlen, mennyit változott az arculata. Amikor először jártam itt, a mocsár teljesen száraz volt. Az MME 2014. szeptemberében tartott élőhelykezelésén néhány egykori tanítványommal segédkeztünk a kivágott nád elhordásában. Ponyvákra halmoztuk a növényi részeket és a terület egy távolabbi pontján raktuk le, amit később elszállítottak. Ezután nem sokkal csoda történt: a Nagy-Merzsében megjelent a víz! Fantasztikus, hogy micsoda élettel telt meg. A tanösvény jelzett útján haladva figyelni kell, nehogy a békákra lépjünk vagy felzavarjuk a gémeket, szárcsákat.
A márciusi kiránduláson az alábbi élőlények kerültek lencsevégre.
Bíbic nászrepülése
Bíbic a szántóföldön
Végeláthatatlan víz a Merzsében
Pirinyó ökörszem
Szemmagasságban a zöld levelibékával
Telepített nyár
Nünüke
Szabadnapom fénypontja

2017. április 10., hétfő

A pesterzsébeti Kiserdő és az Erzsébet-ér természeti értékei


Élőhely mozaikok, gazdag élővilággal
A XX. kerület déli részén megmaradt változatos élőhelyek különös értéket képviselnek, amelyek együttesét a főváros védelemre érdemes területeként tarthatunk számon. A Kakastó utcai, korai juharfák alkotta erdőrészből kiérve, az Erzsébet-ér irányában kellemes tisztás fogad bennünket, ahol fürge gyíkok rejtőznek a magas fűben és májusban a bunkós hagyma lila virágai csalogatják a tarka lepkéket. A csatorna partján sétálva a nyárfák, mezei juharfák, közönséges nyír, bodza, ostorfa alkotta sűrű sövényben énekelnek a fülemülék, aljnövényzetükben erdei egerek kutatnak táplálék után. A part menti ligetben, a fűzfák közé idegenhonos bálványfák és csörgőfák vegyülnek. A mély fekvésű lápmaradványok a főváros legértékesebb élőhelyei közé tartoznak. A homokpusztán árvalányhaj, lila ökörfarkkóró, bakszakáll gyönyörködteti a kirándulót.
Lápmaradvány

Tisztás mácsonyával
Korai juhar erdő
Az Erzsébet-csatorna
Az Erzsébet-ér ma már nem tekinthető természetes vízfolyásnak, ugyanis a csapadékvíz elvezetésére, illetve a területek belvizeinek lecsapolása céljából rendezték medrét. A vízfolyásnak időszakos, tápláló forrása nincs, csak a csapadék mennyiségétől függően szállít bizonyos vízmennyiséget. A víz átlagos mélysége 05,-1 méter, nagy mennyiségű iszappal, és magas tápanyagtartalommal, amit a vízfelszínen látható algaréteg jelez. A vízminőség közepes állapotú. Partja többnyire meredek, dús part menti és vízi növényzettel kellemes sétára hívogatja a kirándulni vágyókat.
Az Erzsébet-ér medrében békák alszanak téli álmot, környezete a vízi élővilág talán legfontosabb kerületi élőhelyévé vált, ezért megőrzése, tisztán tartása a kerület egyik legfontosabb törekvése.
Erzsébet-csatorna cserjékkel
A Kiserdő őshonos fái
2014-ben „Az év fája” a mezei juhar, amely lassan nő, hosszú életű fa, ami április végén, bontogatja jól mézelő, sárgászöld virágait. Jellegzetes, fehér törzséről és fehér, molyhos fonákú leveléről ismerhetjük fel a fehér nyárt. A 200-300 évig is élő, lassan növő mezei szil a nyirkosabb talajú erdők fája. A Kárpát-medencében előforduló hét tölgyfaj egyike a kocsányos tölgy, melynek makk termése a vaddisznók, szajkók kedvelt csemegéje. A közönséges nyír kecses megjelenésű fa. Kérge fiatalon vékony, hófehér, de idősebb korában mélyen repedezett, sötétszürke lesz. A nyír laza lombkoronája sok fényt enged lejutni, így alatta a fűfélék növekedhetnek, ugyanakkor maga a fa is nagy fényigényű.
Fehér nyár
Korai juhar
Mezei szil
Csíkos kecskerágó
Idegenhonos fák
A parkerdő területén annyira gyakori a Kis-Ázsiából származó, keskenylevelű ezüstfa, hogy még a Google Earth program térképén is jól kivehető a jellegzetes színű lombozatuk. Tévesen olajfűznek is hívják, de tudni kell, hogy sem az olajfának, sem a fűzféléknek nem rokona. Kínában őshonos, Európában városi parkokban ültetik a csörgőfát. Neve onnan ered, hogy szeles időben a termések egymásnak ütköznek és a bennük lévő magok csörögnek. Észak-Amerikából származik a nyugati ostorfa, amelynek termései októberben érnek be és a madarak kedvenc csemegéje. Gyakran a nyest ürülékében is megtalálhatjuk a magjait. Csapadékos időben erős hajtásokat növeszt, ezért elegyalkotóként ültetik.
Csörgőfa
Keskenylevelű ezüstfa
Nyugati ostorfa
 Botanikai értékek
A lágyszárú állományban említésre méltó az Erzsébet-ér stagnáló vizű partján, május-június hónapokban virít a mocsári nőszirom. A sárga virág külső szirmai lelógnak, az előtűnő erezetes mintázatukkal így jelzik, hogy a rovarok hol keressék a nektárt. A 2012. évi Magyar Közlöny védett fajok listájáról üdítő szépsége ellenére lekerült. A tölgyerdő aljnövényzetében ékeskedik két orchidea fajunk, a fehér madársisak, és a kislevelű nőszőfű. A korai juharfák alkotta erdőben lépten-nyomon bújt ki az avarból ez a parányi orchidea. Virágai aprók, egy irányba nézők, zöldes vagy halvány rózsaszínűek, szárát rövid szőrök sűrűn borítják. Magyarországon minden honos orchidea védett, a kislevelű nőszőfű természetvédelmi értéke 10.000 Ft. Szentlőrinc irányában elterülő homokpusztán a védett érdes csűdfűvel találkozhatunk, májusban a vízparton az üstökös gyöngyike virít.

Fehér madársisak
Kislevelű nőszőfű
Érdes csűdfű
Emlősök a Kiserdőben
Dús bundájú, meglehetősen nagy termetű, a lakott területek tipikus denevérfaja a közönséges késeidenevér, melynek eszmei értéke 25.000 Ft. Magyarországon minden denevér védett! Az Erzsébet-csatorna partján, a ligetekben és az erdőszélen találhatók meg a vakondtúrások, ezáltal egész évben, a közönséges vakond a legkönnyebben monitorozható emlősök egyike. Tudta, hogy a közönséges vakond nem alszik téli álmot és jól úszik vízben?

Közönséges vakond túrásai az Erzsébet-csatorna partján
 A Kiserdő madárvilága
A csilpcsalp füzike rovarokból, pókokból álló táplálékát szívesen egészíti ki ősszel, a vonulás előtt a fekete bodza termésével. Az Erzsébet-ér mentén sűrű, összefüggő bokorsáv terül el, amely kiváló fészkelő helyet és búvóhelyet nyújt a barátposzátáknak. A hím madár „sapkája” fekete, a tojóé barna. Az Erzsébet-ér vize bőséges táplálékkal szolgál a tőkés récék számára. A fiókák a tojásból kikelve követik anyjukat; lemezes csőrükkel apró csigákat, férgeket, növényi eredetű táplálékokat szűrnek ki a vízből. A vízben halakat, békákat zsákmányol a szürkegém, ami télen gyakori vendég a Kiserdőt átszelő víz partján. Télen nagyobb csapatokban kóborolnak az őszapók, a kék cinegék és széncinegék pedig állandó lakói a Kiserdőnek.
Európa legnagyobb testű galambféléje az örvös galamb, amely néhány éve a nagyobb városokban is egyre gyakrabban tűnik fel. Messzire hallatszó klü-klü-klü kiáltásaival árulja el jelenlétét a zöld küllő, az erdőben pedig több nagy fakopáncs talált otthonra, sőt az öreg fák odvaiban a fekete harkály is költ.

Tőkés récék
Kék cinege

Szürkegém
Őszapó
Cigánycsuk tojó és fiatal
 Hidegvérűek
A Kiserdő és környezete számos kétéltű- és hüllőfaj otthona! A kétéltűek egyfajta jelzői a Föld állapotának. Életciklusuk részben a vízben, részben a szárazföldön zajlik, ezért ezen élőhelyeik megbolygatása kétszeresen sebezhetővé teszi őket. Fontos szerepet töltenek be a táplálékhálózatban: a kártevő rovarok pusztítói, ugyanakkor ragadozó állatok eltartói.
A pettyes gőte középhegységi és síkvidéki területeken egyaránt előfordul. A víztestek közül azokat részesíti előnyben, amelyekben sűrű vízi növényzetet talál. A nőstény a petéket egyenként, a vízi növény levelébe csomagolja be. 2015-ben és 2016-ban „Az év kétéltűje” a dunai tarajos gőte: hasa tűzvörös, fekete pöttyökkel, hátán a nászidőszakban tarajt növeszt. Közösségi jelentőségű, Natura 2000 jelölőfaj! A zöld levelibéka pihenés közben gyakran behúzza mellső lábait. Lábujjain nagy méretű tapadókorongok fejlődtek, amelyek segítségével ügyesen mászik a növényeken. A barna ásóbéka könnyen felismerhető függőleges pupillájáról. Ebihalai termetesek, július első felében fejezik be átalakulásukat. A kifejlett állatok a víz alól hallatják kotyogó hangjukat. A nagy tavibéka a legnagyobb termetű, hazai békafajunk. Hímjeik tavasszal, hangos kórust alkotva csalogatják a nőstényeket. A lombos erdők gyakori békája az erdei béka. A korongnyelvű békák síksági képviselőjére, a vöröshasú unkára leginkább hangja alapján figyelhetünk fel. Magyarország egyetlen őshonos teknősfaja, a mocsári teknős az Erzsébet-csatornában rendszeresen feltűnik. Egy 8 példányból álló, stabil állománynak örvendhetnek az erre sétálók. Sajnos időnként a megunt hobbiállatokat, a sárgafülű és a vörösfülű ékszerteknősöket is szabadon engedik az Erzsébet-csatornába. A kockás sikló az Erzsébet-érben bizonyítottan él: a vízben úszva nagy távolságokat tesz meg, hogy zsákmányra leljen. Táplálékát –ellentétben a vízisiklóval- főként halak adják.

Pettyes gőte
Dunai tarajos gőte
Barna ásóbéka ebihala
Zöld levelibéka

Nagy tavibéka
Kockás sikló
Mocsári teknős
Pompás rovarok
A levegő pompás akrobatái, a szitakötők számos fajukkal gazdagítják a Kiserdő rovarvilágát. Más fajokkal összetéveszthetetlen a déli szitakötő, vagy a széles, lapos potrohú közönséges acsa, amelyek vadászat közben ugyanarra a megfigyelő helyre repülnek vissza. Az imágó alakban áttelelő erdei rablót már kora tavasszal megfigyelhetjük a vízparton, vagy az erdőszegélyen. A karcsú szitakötők közül feltűnik élénk piros színével a vörös légivadász. Az Erzsébet-ér partján sétálva pillanthatjuk meg májustól a fémes csillogású, dekoratív, sávos szitakötőt, ami a dús partmenti növényzetet és a lassú vízfolyást kedveli. Májusban kel az Erzsébet-ér egyik attraktív rovara, az óriás szitakötő: vadászat közben a levegőben egy helyben szitál, majd sebesen elrepül.

Óriás szitakötő
Pataki szitakötő
Sávos szitakötő
Erdei rabló
Párzókerék (párzó légivadászok)
A lepkék a Föld második legnagyobb állatcsoportja. A Kiserdőben évről-évre kerülnek elő újabb fajaik, amellyel a biodiverzitást és a természetvédelmi értéket növelik. Figyelemre méltó, hogy több védett faj sikeresen szaporodik a területen: legimpozánsabb a rothadó gyümölcsön táplálkozó, fekete nyárfán petéző kis színjátszólepke, mely hímjének szárnya lilásan irizál. Az Erzsébet-ér partján növő nagy csalán az elsődleges tápláléka a védett C-betűs lepkének. Távolról is felismerhetjük a csíkos szárnyú, védett kardoslepkét. Az Atalanta-lepke és a nappali pávaszem bővíti még a védett lepkefajok számát. A nyílt területeken találkozhatunk már kora tavasszal a pókhálós lepkével, a közönséges boglárkalepkével, a barna busalepkével vagy a nagy ökörszemlepkével. Az erdők árnyékában rejtőzik az erdei szemeslepke, a közönséges sárgafűbagoly és a vörös szemeslepke. Július-augusztus környékén a part mentén sétálva könnyen rálelhetünk egy különleges, védett rovarunkra, a sisakos sáskára. A vizet kémlelve a szintén védett, szegélyes vidrapókra lehetünk figyelmesek, ami a víz apró rezdüléseiből érzékeli a zsákmányait, amelyek között békalárvák is szerepelnek.

Vörös szemeslepke
Közönséges boglárkalepke
Pókhálós lepke
Kis színjátszólepke
Barna tűzlepke
Kardfarkú lepke v. kardoslepke
C-betűs lepke
Sisakos sáska
Egy sérült szegélyes vidrapók
Az Erzsébet-ér parányai
A BISEL-féle vízminősítés alapja az, hogy a vízi, szabad szemmel látható, makrogerinctelen élőlények a vízminőség jelzőiként szolgálnak. A jelző állatok között megtalálhatjuk egyes szitakötők (kék légivadász, erdei rabló, közönséges acsa, óriás szitakötő) lárváit, csigákat (tányércsiga, mocsári csiga), kagylókat, poloskákat (hanyattúszó poloska, törpe búvárpoloska, molnárpoloska), piócát, víziászkát és árvaszúnyog lárvát. Egy merítéssel apró rákocskák sokaságát vehetjük szemügyre: vízibolhát, bolharákot, vízi ászkát.

Csíkbogár
Csíkbogár lárvája
Hanyattúszó poloska
Apró rákok

Címkék

Acrida ungarica acsa aeolosoma ágascsápú rákok alacsonyrendű rákok állati szövetek Alsó-Zsíros-hegy Artemia ártér árvalányhaj avarrostálás ázalékállatkák Bakony baktériumok barna varangy béka bőr bikapók biocid biodiverzitás bioindikáció biológiai sokféleség birding.hu Bisel boglárkalepkék Börzsöny Börzsöny Alapítvány Breuer László Természetvédelmi Oktatóközpont Budai-hegység Budapest busalepkék Ciliata civil Cladocera Copepoda csapdázás csíkos medvelepke csillós egysejtűek csörgő réce csupasz levéllábú rákok csuszka darázs darázspók Dileptus Dinnyési Fertő Dolomedes fimbriatus Duna-Ipoly Nemzeti Park egerészölyv élőhely Eötvös Loránd Szakközépiskola Eötvös Loránd Szakközépiskola és Szakiskola Epipactis microphylla erdei szürkebegy Eresus cinnaberinus Erzsébet-ér eszmei érték Európa Diploma evezőlábú rákok fecskevédelem fehérlepkék fekete harkály fekete kökörcsin férgek fonalféreg fotópályázat fotózás fűháló füstifecske füzike gastrotricha gyíkok Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány gyurgyalag hámszövet hangyaleső havasi cincér helyi védett terület herpetológia herptérkép Hesperidae hüllők idegszövet imádkozó sáska imidakloprid indikátor inváziós fajok István király-szegfű Iszkaszentgyörgy ivari dimorfizmus izlandi tanulmányút izomszövet kacsafarkú szender kagylósrákok kannibalizmus kétéltűek kettéosztódás kikeleti hóvirág kirándulás kisemlősök Kiserdő kislevelű nőszőfű kopogtató ernyő Kőasztal kötőszövet közgyűrű közönséges erdeiegér kuszma kutatás kvadrát Lacerta viridis laposférgek lepkék ligeti csillagvirág Lycaenidae Macroglossum stellatarum madarak Madarak és Fák Napja Madárdal tanösvény madárhangok Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Börzsönyi Helyi Csoportja makró makrogerinctelenek Mantis religiosa Margitsziget Márianosztra medveállatka Merzse-mocsár metszet mikroszkóp mintavétel MME molnárfecske monitorozás Nádas-tó nádirigó Nagy-Szénás nappali lepkék Natura 2000 nematoda nemi kétalakúság nemzeti park nyerges szöcske Nymphalidae orchideák Ostracoda ökológia őszapó Pangea Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület Papilionidae papucsállatka Paramecium pedagógia Pesterzsébet Pieridae pilisi len pillangók pirók erdeiegér pókok pompás útonálló predátor preparátum projekt Protozoa rablólégy rádiótelemetria ragadozó rágcsálók Ramsar Regulus regulus rotaria rovarcsapda rovarirtó szer rovarok sárgafejű királyka sárganyakú erdeiegér Satyridae sikló sisakos sáska slide show Spermophilus citellus szajkó szaporodás szegélyes vidrapók szemeslepkék szent íbisz szennyvíz szitakötő szitakötők Szociális Foglalkoztató szövettan talajcsapdázás tanösvény tardigrada tarkalepkék Tata tavasz tél téli madáretetés téltemető természetességmérés természetfotók természeti értékek természetvédelem Than Károly Ökoiskola törpegém tövisszúró gébics túra ugrópók Újtelepi Parkerdő ürge Vác Váci Ártéri Tanösvény védett fajok védetté nyilvánítás véglények videók Virágos-nyereg Vizes Élőhelyek vízi madarak vízi parányok Vorticella vörösbegy Vöröskővár zöld gyík zsákmányszerzés
Hiba történt a modul működésében

Translate