A havasi cincér nyomában

A cincérek (Cerambycidae) családjának tagjai többnyire karcsú testű, hosszú, fűrészes csápú bogarak. Csápjuk a testvégen túlnyúlhat. Magyarországon több, mint 250 fajt írtak le ebből a családból.

A 16-38 mm hosszúságú havasi cincér (Rosalia alpina) hazánkban a középhegységek magasabb pontjain él, a bükkösökben.

Fekete, lapos testét sűrű, kékesszürke szőrzet fedi. Szárnyfedőit fehér szegélyű, bársonyos, fekete foltok díszítik. A foltok mérete és alakja változatos lehet. Csápja ízekből áll, a csápízek végén pedig fekete szőrpamacs figyelhető meg.
A hímek kiválasztják a legalkalmasabb fákat, ahol a nőstényt izgatottan várják. A nászidőszakban hevesen védelmezik a hímek a territóriumukat, akár verekedésbe is bonyolódhatnak. A nőstények petéiket elhalt fák törzsében, vastagabb ágaiban rakják le. A lárvák 2-3 évig fejlődnek, a fa anyagát fogyasztva. Bebábozódás után a kifejlett egyedek (imágók) a fák kifolyó nedvével táplálkoznak. 

Az imágók június-augusztus hónapokban figyelhetők meg, felkutatásukhoz a (bükk) farakásokat keressük. Napsütéses, meleg órákban a röpködésüket is élvezhetjük ezeknek az arisztokratikus megjelenésű rovaroknak.

A felvétel 55 mm fókusztávolsággal, f 5.6 fényerővel,  1/50 s expóidővel készült, ISO 800 értéken.

Bakonybélben, a falu szélén található a sok turista által látogatott, festői szépségű Borostyán-kút. 

A tavacska és a kápolna megcsodálása után érdemes felsétálni a Kálvária dombra; vagy egy túrát tenni a Gerence-patak völgyében, majd a Kőris-hegy oldalában húzódó Boroszlán-tanösvényen, ugyanis  több példánnyal is találkozhat a kiránduló.

Ezen az úton találhatunk rá a havasi cincérre.

A Magas-Bakonyban viszonylag gyakori a havasi cincér.

Zebegény faluból hosszú úton juthatunk ki a Malom-völgybe, ahol szintén előfordul a havasi cincér. Az alábbi képen látható példánynak a szárnyfedőjén az utolsó két folt jóval kisebb. Régebben ezeket külön aberrációknak tartották, de nem sorolják őket külön rendszertani kategóriába.

Ezt a példányt a Börzsönyben fotóztuk.

Ennek a szemet gyönyörködtető állatnak sajnos egyre jobban beszűkül az élettere. Ennek az a fő oka, hogy az erdőben elpusztult fákat kitermelik, így a nőstények kénytelenek az ideiglenesen lerakott fákba petézni. Ezek a fák később fűrészüzembe jutnak vagy tüzelőanyagként kerülnek felhasználásra, így a cincérlárvák biztos halálra vannak ítélve. A Duna-Ipoly Nemzeti Park szimbólumává vált bogár hazánkban ritka, védett faj, melynek eszmei értéke 10.000 Ft.

Ajánlott könyvek:
Dr. Merkl Ottó: A bogarak világa
dr. Móczár László: Rovarkalauz
dr. Móczár László: Kis állathatározó