Mindig izgatott leszek, ha egy befőttes üvegben gyűjtött vízmintában szabad szemmel látható pontocskák ficánkolását veszem észre. Ilyenkor tudom, hogy parányi rákocskákkal hozott össze a szerencse. Méretüknél fogva legjobb úgy vizsgálni őket a mikroszkóp alatt, hogy mini akváriumot hozunk létre. Ezt úgy lehet elkészíteni, hogy olvasztott viaszt csepegtetünk négy pontban (négyzetet formálva) a tárgylemez közepére, és erre fektetjük a fedőlemezt. Így elkerülhetjük a kis állatok kilapítását. Bizonyos mikroszkópok megvilágító rendszere gyorsan felmelegíti a tárgylemezt, ezért érdemes néhány percre korlátoznunk megfigyeléseinket. Így jó eséllyel nem kapnak hősokkot a kis rákok és a vízmintába visszajuttatva őket, több napon keresztül nyomon követhetjük életüket. Szinte csillapíthatatlanul mozognak, ezért ha szeretnénk róluk videó felvételt készíteni, jó ha van tárgyasztal mechanika a mikroszkópon. Én egyszerűen az okulárhoz illesztettem (csavarmenet nélkül) a fényképezőgépet, másik kezemmel pedig a finom mechanikával mozgattam a tárgylemezt fel-le vagy jobbra-balra.
A videókban is látható rákok pocsolyák, esővíztárolók, vízelvezető árkok, tavak, akváriumok vizéből gyűjthetők.
A kagylósrákok (Ostracoda) testét kagylóhéjszerű, magas mésztartalmú bőrkettőzet borítja. Fejük a héjon belül van. A 7 pár végtagból két pár csápjuk felelős az úszásért, 3 pár végtag szájszervként működik, míg 2 pár lábuk a héj belső felületét tisztogatja. Táplálkozásmódjuk változatos: vannak növényevők, ragadozók és elhalt szerves anyaggal táplálkozó fajaik.
http://www.youtube.com/watch?v=WBrhcTVpkhg
Az ágascsápú rákok vagy vízibolhák (Cladocera ) neve onnan ered, hogy hatalmas, elágazó csápot viselnek. A csápjukkal gyorsan, lökésszerűen, ugrásszerűen úsznak. Testük oldalról lapított, amelyet két teknőből álló, áttetsző héj takar. Fejük a héjon kívül van. Oldalszemeik eggyé olvadnak össze, így egyszeműeknek látszanak. Testükön gyakran harangállatkák tapadnak meg (ez megfigyelhető a videóban is).
http://www.youtube.com/watch?v=F5tmdOFwzIg
A csupasz levéllábú rákok csoportjába tartozik a sóféreg (Artemia salina). Sós belvizekben, szikes tavakban megtalálható. Egyik érdekessége az, hogy szemei nyélen helyezkednek el. A faj fontos határozóbélyege a potroh hossza, ami meghaladja a tor hosszát. A sóféreg színe változatos: lehet fehér, rózsaszín, halványvörös. Lárvái (nauplius, lásd a videóban) a halivadékok táplálékául szolgálnak. Némi türelemmel és szerencsével otthon is kitenyészthetők a sórákok.
http://www.youtube.com/watch?v=-ClfQoKWwKg
Az evezőlábú rákok, azaz kandicsok (Copepoda) többsége tengerben él, egyes fajaik viszont megtalálhatók édesvizekben, sőt nedves mohapárnában vagy az avarban is. Testhosszuk általában kisebb 3 mm-nél. Elkeskenyedő testük kitines szelvényekből épül fel. A feji részen található első pár csáp segítségével kormányoznak a vízben, irdatlan nagy sebességgel. Fejükön páratlan, egyszerű szem foglal helyet. A nőstény könnyen felismerhető, ugyanis egy vagy két, nagy méretű petecsomót cipel magával.
http://www.youtube.com/watch?v=UqCOoeojGjoFelhasznált irodalom:
Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok
Rudolf Bährmann: Gerinctelen állatok határozója
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése