Kirándulás a Szénások rejtett kincseihez

Felejthetetlen élményben lehet része annak, aki felkeresi a Szénás-hegycsoportot.  Ki gondolná, hogy a kétmilliós fővárosunk szomszédságában micsoda ritka növény - és állatfajokat őrző terület húzódik? Én sem akartam hinni a szememnek, amikor először pillantottam meg az Alsó-Zsíros-hegy vadregényes szikláit vagy a Nagy-Szénás csúcsáról elém táruló körpanorámát.

Egy vérbeli hegyvidék

Tömegközlekedéssel könnyen eljuthatunk a Hűvösvölgybe, ahonnan a 63-as számú busszal nagyjából tizenöt perc alatt jutunk Nagykovácsiba. A községházától mintegy 2 km-es sétával, a zöld turista útvonalon juthatunk az Alsó-Zsíros-hegyhez. Kirándulásunkat érdemes ezzel a csodaszép hellyel kezdeni. Amikor a falu határához érkezünk -szerencsére a természetvédelmi intézkedéseknek- egy sorompót találunk, valamint a fokozottan védett természeti terület tábláját, melyek együttesen jelzik, hogy ide csak gyalogosan vagy kerékpárral juthatunk be. A sűrű erdőben fellelhető a turistaház egykori falmaradványa, melyet elhagyva hamarosan megnyílik előttünk a horizont. Megérkeztünk a Sziklás-hegy bércorrára. 

Keskeny gerincen jutunk a Sziklás-hegyre.

 

Amerre a szem ellát, fekete fenyvesekkel borított sziklákat talál. Korábban ez nem volt így: a mész és dolomit a kőfejtés áldozata lett, a mészégetéshez pedig tetemes mennyiségű fára volt szükség. Azzal, hogy kivágták a fákat, a szél és az eső okozta erózió lehordta a talaj egy részét; amely zsíros fényű tömbbé tette hasonlatossá a hegyet.

Az elvékonyodott termőrétegen jól alkalmazkodó, melegkedvelő fekete fenyveseket telepítettek.

A lábunk alatt elterülő dolomitsziklagyepek rendkívül értékes élőhelyek. Egy négyzetméternyi területükön akár 40-50 növényfaj is előfordulhat. Egyik impozáns, fokozottan védett képviselőjük a rojtos-sallangos szirmú István király-szegfű.

Az István király-szegfű a Dunántúli-középhegység bennszülöttje, elterjedésének északi határát itt éri el

Illatos virágaiban egész nyáron gyönyörködhetünk, azonban aszályos időszakban korábban elnyílik. Sajnos az idei évben ez tapasztalható volt. A meredeken leszakadó sziklák annyira magukkal ragadóak, hogy nehéz tőlük búcsút venni. Hívogat a Nagy-Szénás, így túránkat visszafordulva folytatjuk. Egészen frissen elhelyezett tábla nyújt információt a tanösvényhez jutásról. Eszerint 2,4 km-t kell -kellemes 40 percnyi sétával- szintben megtennünk, az Országos Kék Túra vonalán.  

Ezerarcú sziklakúpok

A némi árnyat adó, világos erdőből jutunk egy tisztásra, ahol felfedezhetjük a tanösvény pihenőhelyet is biztosító, első állomását. A fenyőfákon gyakran kíváncsiskodó őszapók keltenek feltűnést. Egykor működő murvabánya és egy adótorony mellett elhaladva, fokozatos emelkedőn érjük el a tanösvényt magában foglaló, fokozott oltalom alatt álló területet. Az Európa Tanács még 1995-ben adományozta a Szénásoknak az Európa Diplomát, mely az Európa szerte kiemelkedő jelentőségű élőhelyek és fajok megmentését szolgálja. (Magyarországon összesen három ilyen terület van.) Az újabb sorompón a továbbiakban csupán gyalogszerrel lehet bejutni. Egy sor tiltás lép életbe: például a kijelölt útvonalról tilos (egyébként veszélyes is) letérni. Ennek az a fő oka, hogy számos növény érzékeny a taposásra. Ahogy haladunk a fehér dolomittörmelékes kaptatón felfelé, érdemes visszafelé is pillantást vetni, ugyanis ellátunk egészen a János-hegyig, sőt, feltűnik a párába vesző távoli Gellért-hegy is. Érzékszerveinket egyre több inger kényezteti. Tavasszal az addig kopár sziklafalak megtelnek élettel: virágaikat bontogatják a növények, a fenyők tűleveleinek bódító illatával nem lehet betelni, a citromsármány énekével romantikus hangulatba sodorja az erre járót. Nyáron, a napsütötte sziklákon zöld gyíkok szívják magukba a meleget; a lepkék pedig sorra látogatják a nektárt adó virágokat. 

Ez a zöldgyík hím éppen nászruhájában pompázik.

Mind a négy hazai pillangófaj megtalálható ezen a területen; s közülük a legféltettebb a fokozottan védett, június végéig repülő Kis Apolló-lepke.

A telepített fenyőerdőt kisebb tisztások szakítják meg. Érdemes kitérőt tennünk a tanösvény 4. állomására, ahol tavasszal és nyáron mezei zsályával, hegyi imolával, magyar szegfűvel tarkított virágmező fogad bennünket. 

Májusban virágba borul a Nagy-Szénás.

Egy hatalmas magas kőris dacol a korral, mielőtt feljutunk a Nagy-szénás 550,3 m magas kúpjára. 

A növényborítottság hiánya miatt állandóan fúj a szél.

Innen 360 fokos, azaz körpanoráma tárul elénk! Észak felé tekintve a Pilis, keletre a Kevélyek, délre a Budai-hegyek legmagasabb pontja, a Nagy-Kopasz, míg nyugati irányba a Kutya-hegy tűnik fel. Itt készült képeinket összefűzhetjük és otthon, a monitor képernyőjén újra átélhetjük a pazar látványt.

Árvalányhajjal borított sztyepprétek

Amennyiben egész napos túrára vágyunk, a tanösvényt elhagyva ereszkedjünk le a kék túrajelzést követve. Döntésünket nem fogjuk megbánni, ugyanis hamarosan a Kutya-hegy nyergének festői szépségű tisztására érünk. Ha szerencsénk van, találkozhatunk hazánk egyik legszebb pókjával, a bikapókkal.

Sziklagyepeken, sztyepplejtőkön vadászik az élénk színű, hím bikapók.

Válaszút elé kerülünk: haladjunk tovább a kék plusz, majd a sárga jelzésen. Kellemes árnyat nyújtó erdőbe lépünk, ahol tavasszal az odvas keltike festi lilára az aljnövényzetet. Szeptemberben az őszi kikerics bontogatja virágait és termését érleli a csipkebogyó. 

Arany János „Őszikék” című versciklusának névadója feltehetően az őszi kikerics volt.

Az erdőből kiérve egyszercsak véget ér a Budai-hegyek vonulata. A távolban észrevehetjük a Vértest és a Gerecsét. 

A Kutya-hegyről nyíló kilátás

Előttünk a „tollas” árvalányhaj uralta lejtősztyepp késztet fotózásra. Tavasszal itt leánykökörcsinek és tavaszi héricsek pompáznak.

A napsütötte, déli lejtősztyeppen a szél lágyan játszik az árvalányhajjal.

Kora tavasszal a védett leánykökörcsin örvendeztet meg bennünket bájos szépségével.

 

 

A meleg, kora őszi napsugarak még előcsalogatják a sebesen cikázó szitakötőket.

Hamarosan elérjük a fokozottan védett területet lezáró kerítést és létrát. Közeledünk a falu határához, amit a murvás út is jelez. Fejünkben megfogalmazódik a gondolat: ide vissza kell jönni!

A fent javasolt körtúra (magában foglalva a tanösvény első hat állomását) teljes hossza nagyjából 11 km, míg csak a tanösvény (összesen 7 állomása van) 2,1 km hosszú.  A kirándulás családok és kezdő túrázók számára is ideális: könnyen teljesíthető, nincsenek fárasztó szintkülönbségek, ezért remek kikapcsolódást nyújt.

Nem utolsó sorban pedig a Szénások minden évszakban maradandó, szép emlékekkel gazdagítanak bennünket.

 

Ajánlott:

Budai-hegység térképet vinni (Cartographia, spirálozott), ami számtalan információval szolgál a Budai-hegység keletkezéséről, élővilágáról, túrajavaslatokat tartalmaz gyalogosok és kerékpárosok számára egyaránt. 

Plusz réteget, széldzsekit magunkkal vinni (mivel a Nagy-Szénás csúcsán mindig fúj a szél).

előzetesen utánajárnunk az egyes növényfajok virágzási idejének (ha azokat például fotózni is szeretnénk), így a túránkat ehhez igazítva nem érhet bennünket csalódás.

Beszerezni a Nagy-Szénás tanösvény füzetet (Tanösvények Budapest körül 1.), ami a www.szenas.hu weboldalról Pdf formátumban letölthető.

Ha van még hely a hátizsákunkban, csempésszünk bele egy növény- és lepkehatározó könyvet:

Dr. Thomas Schauer – Claus Caspari: Kirándulók növényhatározója megbízható színkulccsal.

Dr. Helgard Reichholf – Riehm: Lepkék (Természetkalauz sorozat, Magyar Könyvklub). 

Ez a cikk eredetileg egy magazinnak készült, ezért nincsenek a vízjelek a képeimen.