Tavaszköszöntő kirándulás a Börzsönyben

A fotópályázat szervezése másfél hónapon keresztül, minden szabad percemet lekötötte. Ezért alig vártam, hogy újra nyakamba akaszthassam a fényképezőgépemet és kiránduljak a szívem csücske Börzsönyben. Egy barátom éppen a Dél-Börzsönybe szervezett túrát, így a meghívását örömmel elfogadtam. 

Kellemes, kiránduló időben indult körtúránk Zebegényből. Alig értünk ki az erdő határába, ahol első fotóalanyunk, egy szál magányos, fekete kökörcsin került a szemünk elé. Elvégeztem a fényképezőgépen a manuális beállításokat, és már exponáltam volna, amikor rájöttem, hogy nincs a gépben memóriakártya. Rettenetesen éreztem magam, hogyan lehettem ennyire feledékeny. Matattam a fotótáskámban, mígnem előkerült egy 64 Megás fotókártya. A gépem jelezte, hogy kb. 12 képet tudok még készíteni. Ez nagyon kevés, hiszen egy-egy kirándulásról legalább 200 fotóval térek haza. Így megkaptam a leckét, muszáj volt alaposan megfontolnom, mire exponálok. Úgy éreztem magam, mintha filmes korszakban élnék és csak 24 kockám van. A túra eleve tempósra lett tervezve, ami kevésbé kedvez annak, hogy egy-egy témánál megállva hosszabb ideig fotózzak. Fájó szívvel, beletörődtem a helyzetbe. Első, rövidebb pihenőnket a Dobozi-oromnál töltöttük, majd a Szent-Mihály-hegyig szinte meg sem álltunk. A turistaút szegélyén pompáztak az aranyfényű tavaszi héricsek, a Szent-Mihály-hegyen, egy farönkön pedig egy zöld gyík napozott, ránk ügyet sem vetve. A száraz avarban fürge mozgásával egy fiatal zöld gyík csapott zajt. Áttértünk egy árnyasabb erdőbe, ahol alig tudtunk betelni az odvas keltikék bódító illatával. A Julianus-kilátó alatt a tavaszi hunyorok sápadt, zöldes-bíboros virágait élénkebbre színezte az átszűrődő napfény. Köves-mezőn át értük el a törökmezői turistaházat, ahol kellemes ebédünket elköltöttük. Alig vártam, hogy leérjünk a halastóhoz, ahol a barna varangy hímek kitartóan udvaroltak hölgy választottjuknak. Szinte kiolthatatlan karoló reflexükkel, erőteljesen szorították magukhoz a nőstény békát, jót mulattunk azon, ahogyan együtt úsztak a vízben. A part mentén, a vízi növényekre ragasztott, gyöngysorszerű petefüzéreket is láttunk. Az erdei keréknyomokban összegyűlt vizekben a peték kocsonyás csomókban helyezkedtek el, amelyekben az erdei béka ivadékai fejlődnek. Mondanom sem kell, hogy annyi fotótéma került elő a tó környékén, hogy vakartam a fejemet, vajon mit töröljek a már meglévő, néhány képem közül. Sajnáltam a keltikés fotóimat, de mivel azokból több is készült más nézőpontokból, egyet beáldoztam a varangyok kedvéért. Következett néhány patakátkelés, a szárazság miatt ugyan alacsony volt a vízállás, de a kövek csúsztak, így nagyon figyelni kellett, hova lépjünk, hogy szárazon megússzuk. Emlékszem, 3 éve itt a Malom-patak annyira megduzzadt, hogy nem lehetett rajta áthaladni, így vissza kellett fordulni. A szárazság ellenére az erdők buja zöldje hirdette, hogy itt van a tavasz. Találtunk egy rozoga hidat a patak fölött, egyszercsak Zita felkiáltott, hogy ott van egy foltos szalamandra! Nagyon izgatott lettem, hiszen ennek az állatnak a kifejlett példányát életemben eddig egyszer láttam csak a Mátrában. Mindig is vágytam egy szalamandra fotóra, azonban annyira megközelíthetetlen helyen pihent, hogy nem tudtuk jól lefotózni. Öröm az ürömben, hogy két héttel később, egy szintén Dél-Börzsönyi kirándulásunk során két gyönyörű példányt is találtunk, amiket sikerült szépen megörökíteni.

Ákos nagy tapasztalattal vezette a túrát, így senkinek nem kellett lefaragni az igényeiből. Örömmel gondolok vissza a túrára, a fotótémák esszenciája elkészült. A GPS folyamatosan rögzítette az adatokat, így megtudtuk, hogy összesen 21,6 km-t és 600 méter szintkülönbséget tettünk meg. Elégedetten zártuk a napot.

Fekete kökörcsin

Tavaszi héricsek

Sütkérező zöld gyík

Kilátás a Julianus-toronyból

Odvas keltikék

Távolban a Magas-Börzsöny vonulatai

Párját váró barna varangy

Barna varangyok násza és egy kellemetlenkedő molnárka

Ivari kétalakúság: a hím béka látványosan kisebb, mint a nőstény

Pirosló hunyorok