Túra a Nyugat-Börzsönyben

A Börzsönybe az idei évben kezdtem el gyakrabban kijárni. Rájöttem, hogy Budapestről vonattal könnyen és rövid időn belül el lehet jutni. Amióta pedig beléptem a Magyar Madártani Egyesület Börzsönyi Helyi Csoportjába, azóta még inkább kötelességemnek érzem megismerni a hegység élővilágát. Immár harmadszor indultam túrázni egyedül, a mostani mégis izgalmasabbnak ígérkezett az előzőekhez képest. Mivel egy teljesen ismeretlen vidék hívogatott, most kissé lábremegéssel indultam útnak.  

Célpontom Márianosztra volt, ezért Szobig utaztam vonattal, onnan busz vitt Márianosztrára. Csendes falu fogadott, és meglepett az emberek közvetlensége. Ismeretlen gyerekek köszöntek rám, a boltban pedig a hentes próbált meg kiszolgálni engem. Illedelmesen elutasítottam, és már nyitottam is a térképemet, hogy elinduljak a kiszemelt útvonalon. Nem volt teljesen egyértelmű számomra, hogy a Mária P+ mikor csatlakozott le a Z jelről, én határozottan folytattam utamat a Z jelölésen. A falu határát elhagyva folyamatosan emelkedő, köves út fogadott. Néhány sárga gyűszűvirág, baracklevelű harangvirág, valamint a tájidegen fekete fenyő szegélyezte az erdei utat, ami hamarosan két hegyi rétbe nyílt. Még a faluból szemezgettem a Kopasz-hegy sziklás csúcsával, de nem találtam meg a hozzá vezető jelet, ezért továbbhaladtam a Lengyel-rétek felé. A közelben örvös galamb búgott, ami megtörte a tájra ülő csendet. Utólag jöttem rá, hogy a könnyebb bejárást választottam, ugyanis innen a Z+ jelen elkanyarodtam a Bükkös-árok irányában. A Bezina-patak száraz, kőgörgeteges medrét sötét, árnyas szurdokerdő kísérte. Két fekete harkály válaszolgatott egymásnak, az egyiket röptében sikerült is megpillantanom. Felvettem telefonra a kiáltását és visszajátszottam neki, amit szerintem hallott, mert azonnal reagált rá. Azt gondoltam, hogy így közelebb tudom csalogatni és lefotózhatom, de a tervem nem vált be. Mindenesetre feljegyeztem magamnak, hogy a birding.hu oldalra feltöltsem a megfigyelést. Elérve a Bezina-rétet, az előzőnél is sötétebb, de fiatalabb erdőbe léptem. A patakmenti csalánosban feltűntek a nefelejcs apró, kék szirmai, majd az erdei varázslófű fehér, első pillantásra jelentéktelennek tűnő virágai. A Po jelölés levezetett a Vasas-kút forráshoz. Rövid pihenőt engedélyeztem magamnak Nagyírtáspusztán. Itt van a kisvasút végállomása, ahonnan elutazhatunk Nagybörzsönybe; továbbá a Hosszú-völgy erdészeti tanösvényének első állomása. Sokat segítettek az idő és távolságok tervezésében azon útbaigazító táblák, amelyeket a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület önkéntesei újítottak fel, a befolyt adó 1 százalék felajánlásokból. Elhagyva a Szent Orbán Erdei Hotelt, visszatértem a Z jelzésre. Újabb emelkedő vitt fel a 609 m magas Sas-hegyre. Mivel a térkép szerint nem nyílik a csúcsáról kilátás, ezért kihagytam a Z háromszög jelzést. Meglepődtem, hogy már a második elpusztult vakonddal találkoztam, ráadásul ilyen tengerszint feletti magasságban. Ráadásul az sem fért a fejembe, hogy mit keresnek ezek az állatok ilyen köves területen. Az árnyas erdőből kitérőt tettem a homoki ágasliliommal, orbáncfűvel, bakfűvel tarkított Nagy-rét sztyepplejtőjére. Ahogy felsétáltam a legmagasabb pontjára, megnyílt előttem a horizont és ámulattal néztem a tájat. Csaknem 360 fokos panorámában gyönyörködhettem: a távolban feltűnt a Naszály, a Dunakanyar, a Visegrádi-hegység, a Börzsöny szelíd és vad nyugati vonulatai. Mondanom sem kell, hogy azonnal beleszerettem ebbe az ezerarcú vidékbe. Hasonlóan szép látnivalókkal lepett meg a Sós-hegy, ahonnan meredeken ereszkedett alá az ösvény. A visszafelé vezető úton latolgattam, hogy felkapaszkodjak-e a Kopasz-hegy csúcsára, de végül úgy döntöttem, hogy legközelebbre is hagyok élményt. Mintegy 40 perc alatt lerohantam a Lengyel-rétektől Márianosztra központjába, hogy elérjem a fél négyes buszt. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy úgy térjek haza, hogy nem láttam a Kálváriát. Így engedelmeskedtem a késztetésnek, amit nem bántam meg. Sok lépcsőfokon át lehet feljutni a kápolnához, de megéri. Leültem, és magamba szívtam a táj illatát, megnyugtató csendjét, megható szépségét. 

Egy költő bizonyára szebb sorokban foglalná össze ezt az élményt. Én csupán azt remélem, hogy a képeimmel sikerül elérnem, hogy minél többen felkeressék a Börzsöny eme szegletét.

 

Köves emelkedő vezet Márianosztra felől a Lengyel-rétek felé

A Bezina-patak köves medre

Bükkös-árok

Szurdok bükk fákkal

Ez a sárga gyűszűvirág még nem nyílt el.

Baracklevelű harangvirág

Nefelejcs

Erdei varázslófű

Nagyírtás állomáson

Nagy-rét júliusban

Nagy-rét

Kilátás a Nagy-rétről a Nyugat-Börzsönyre

Útban a Sós-hegy felé

Sós-hegy (584 m), távolban a Dunakanyar

Kopasz-hegy (539 m)

Kálvária Márianosztrán

Márianosztra a Kálvárióról, háttérben a Nagy-Gallával (497 m)