Pilisi len túra

A Nagy-Szénáson tett kirándulások alkalmával mindig reméltem, hogy megpillantom a pilisi lent. A tanösvényen eddig nem találkoztam a fajjal, ezért elhatároztam, hogy jelentkezem egy pilisi len túrára, hogy megtudjam, hol is él e növény.

A májusi túrát a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársa, Mocsáry Dezső Vazul vezette. Nagykovácsiból indult sétánk, ahonnan hamar elértük a természetvédelmi terület határát jelző táblát. Ennek értelmében valamennyi, a területen élő növény-és állatfaj védettséget élvez. Időnként rövid pihenőt tartottunk, ekkor sok érdekességet tudhattunk meg a Szénások geológiájáról, növény-és állatvilágáról. A magas gubóvirág szép számban bontogatta kék, gömb fejecskéit és a kora nyarat idéző magyar szegfüvet is megtaláltuk a tanösvényen haladva. Jellegzetes, kör alakú csomókban növő fűféle a lappangó sás, ami a jó élőhelyek jelzője. 

Felérve a Nagy-Szénás hármas kúpjára, szemet gyönyörködtető látványként terült el alattunk a Budai-hegység és a Pilis. A középső kúpon még megtaláltuk a fekete kökörcsin néhány tövét, igaz, addigra már elnyíltak. Érdekes élmény volt azt tapasztalni, hogy egy hét alatt mennyire megváltozott az aszpektus. Egy hete még a fürtös gyöngyikék lila szőnyege borította a Szénásokat, megtűzdelve a tavaszi kankalinok sárgájával, melyek mostanra az árvalányhajaknak adták át helyüket. 

Kilátás a Nagy-Szénás középső csúcsáról

 Az egykori turistaház falánál elkanyarodva folytattuk utunkat a pilisi len „hazája” felé. A terület csak vezetővel látogatható, ennek ellenére (mivel külön tábla nem jelzi) többen is beléptek a pilisi len szigorúan titokban tartott élőhelyére. Ügyeltünk arra, hogy a lehető legkevesebb taposást okozzuk, ezért egymást libasorban követtük a hegygerincen.

A pilisi lent a Borbás-gerincen találjuk, amely nevét a növény felfedezőjéről, Borbás Vince botanikusról kapta. A terület a Berni Egyezmény hatálya alá tartozik, amely az európai vadon élő élőlények és természetes élőhelyeik megőrzését írja elő. Kutatók felmérése szerint a jelenlegi állományát nagyjából 30.000 tő alkotja. Az egyes egyedeket nagyon nehéz lehatárolni, mert a növény a gyökeréről is hozhat új hajtást. Ezentúl vannak úgynevezett alvó egyedek is, amelyek egyik évben kinyílnak, 2-3 évig nem látni őket, majd újra megjelennek. 

A pilisi len eszmei értéke 250.000 Ft,  impozáns sárga virágai a május-júniusi időszakban virítanak.

A faj tipikus ereklyenövény, vagyis egyszerre bennszülött (endemikus) és jégkorszaki maradvány (reliktum). Azonban vitatott még, hogy a jégkorszak előtti, vagy a jégkorszakon belüli meleg időszakban élt-e a növény. A faj természetes élőhelyének megőrzése azért is fontos, mert a gyökerén egy szintén reliktum gombafajjal él szimbiózisban. Ha ezt a szoros kapcsolatot megszakítjuk a két élőlény között, akkor az mindkettőjük számára egyet jelent a pusztulással. Mindezek megmagyarázzák azt is, miért nem lehetséges a pilisi lent szaporítani. 

Az európai jelentőségű védelmet élvező Szénás-hegycsoport a pilisi len egyetlen hazai élőhelye.

Úgy érzem, hogy a tanításban is hasznát vehetem annak, amit a túrán láttam és hallottam, így saját élményekből táplálkozva hatásosabban tudom majd bemutatni a pilisi lent.

Mivel a konkrét lelőhely nem publikus, ezért nem szeretnék további fotókat közölni. Aki mindenképpen szeretné megismerni a növényt, figyelje a Duna-Ipoly Nemzeti Park eseménynaptárát.

Ha valaki csupán egy kis túrához kapott kedvet, annak ízelítőül az alábbi bejegyzésemet ajánlom:  http://termeszetiertekeklencsevegen.blogspot.hu/2012/12/kirandulas-szenasok-rejtett-kincseihez.html