Az idei tél ridegnek bizonyult a tavalyihoz képest. Novemberben aggódva figyeltük, hogy a Margit-sziget madáretetői üresen állnak. Elhatároztuk, hogy néhányat mi magunk töltünk fel eleséggel. A kisállat kereskedésekben önmagunk állíthatunk össze magkeveréket, tápláló fekete napraforgóból és apróbb szemű kölesből. Egy nagy zacskóval mértem ki, majd beszereztem hozzá hántolt szotyit is, hogy a madárkáknak még kevesebb energiát kelljen fordítani a magok feltörésére. Örömmel konstatáltuk, hogy jószívű emberek időközben kifüggesztettek cinkegolyókat. Mivel a kistestű madarak a hidegben rengeteg energiát égetnek, állandóan táplálkozniuk kell. Akár egyetlen éjszaka -ha nem jutottak elegendő élelemhez- kihűlhet a pici testük és a reggelt már nem élik meg. Mivel a cinkék védett madarak, így kötelességünknek éreztük, hogy segítsünk rajtuk. Egy alkalommal egy kedves idős nénivel találkoztunk a nagy rét közelében lévő etetőknél, aki diót hozott a mókusoknak és kicserélte a fagyott ivóvizet frissre. Mókusok ugráltak a fejünk fölött, hangosan csettegtek egymásnak, az éhesebb elkergette a másikat. Türelmesen leguggoltam és hagytam, hogy a mókus önszántából közelítsen meg engem. Persze nem vette el a kezemből a szotyit, de ha leszórtam egy fa tövébe, akkor leült, lompos farkát a háta fölé meresztette és két mancsával ügyesen fogva a magokat, el kezdett majszolni. Annyira megszokták ezek az állatok az ember közelségét, hogy hagyták magukat fotózni. Eleséget adtunk és cserébe bizalmat kaptunk. Így történt meg az, amire álmunkban sem gondoltunk volna. A táskából előhúzott, magokkal teli zacskó mellett egy széncinke repült el, majd szitált a zacskó közelében. Egyszer éppen csak, hogy ki nem szakította. A kis cinkék már az ágakról figyeltek bennünket és egyre lejjebb ereszkedtek, majd megtörtént a csoda: a kinyújtott tenyerünkre szálltak. Gondosan végigszemlélték a magokat, majd a nekik legszimpatikusabbat (általában a legnagyobbat) felcsippentették, majd egy közeli bokorra repültek vele. Szinte nem tértünk magunkhoz az ámulattól. Ezek a kis éhes madarak a bizalmukba fogadtak bennünket. Egy könyv azt írja, hogy a széncinkék nemcsak okosak, szemtelenek is. Szemtelenül bizalmasak. Természetesen jó pár fotóval megörökítettük a felejthetetlen pillanatokat. Azt gondoltam magamban (és már előre búslakodtam), hogy minden csoda három napig tart. Nem így lett, ugyanis több hétvégén kimentünk a szigetre és a csoda minden alkalommal megismétlődött! A széncinkéken kívül kékcinegék, őszapók, csuszkák is megörvendeztettek bennünket. A madáretetőkre szorgosan jártak a mókusok és a szajkók is. Sajnos a zöldikéknek legtöbbször csak a hangját hallottam, nagyon félénkek és emiatt nehéz volt őket lencsevégre kapni. Legalább ennyire ijedősek a mezei verebek is. Mindeközben igyekeztük feltérképezni a sziget többi tollas vendégét is. Még december közepén felfedeztük, hogy csonttollúak lepték el a sziget északi végét. Ezek az elegáns megjelenésű, bóbitás madarak Észak-Európából érkeznek hoznánk azokon a teleken, amikor hazájukban nincs elegendő madárberkenye. Ilyenkor invázió szerűen, nagy csapatokban keresik fel kedvenc csemegéjüket Magyarországon. Ha a csapat egyik tagja megriad, akkor a többi is követi őt. Nemegyszer tapasztaltuk, hogy a léprigó egyedül képes volt elzavarni a csonttollúakat. Szintén téli vendégként érkeznek hozzánk a szőlőrigók és a fenyőrigók csapatai, egymással sokszor vegyülve. Jellegzetes, fémes hangjáról ismerhető fel a süvöltő. Hímje élénk vörös hasú, míg a tojó pasztell rózsaszínes.barnás árnyalatú. Lusta madarak, ha egy fán élelmet találnak, onnan nem mozdulnak el egyhamar. A fotózásukkal az volt a probléma, hogy túl magasan, az ágak takarásában voltak. Tekintélyes csőrével élvez elsőbbséget az etetőn a meggyvágó, aki félelmet keltő külseje ellenére jámbor madár. Visszatekintve kalandosnak mondhatjuk az idei telet és reméljük, hogy több madárka életét mi menthettük meg.
 |
| Válogatós csuszka |
 |
| Szajkó |
 |
| A vörösbegy a legnagyobb diót választotta. |
 |
| A zöldikék félénken húzódtak meg az ágak sűrűjében. |
 |
| Szőlőrigó, feltűnő szemöldöksávjáról ismerhető fel. |
 |
| Tündéri őszapó egy csőréhez képest hatalmas szotyival. |
 |
| Tekintélyt parancsoló meggyvágó. |
 |
| Csonttollú |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése