Bánattérkép, örömpontokkal

A Mártírok útja végében leparkoltunk, ahol a fehér akác fürtben lógó virágai ontották kellemes, rovarcsalogató illatukat.  Az erdőszéli kőrakásokat óvatosan körbejártuk, hiszen feltételezésünk rögtön beigazolódott, hogy a fali gyíkok ideális szállására találtunk.  A több napos esős, borongós idő utána a gyíkok alig várták, hogy előjöhessenek rejtekhelyükről és napfürdőt vehessenek. A keleti és déli oldalon napoztak, szaladgáltak, a fűben pedig egy kék torkú hím zöld gyík tartotta karjaiban a nőstényt. Nemrég pározhattak.

Zöld gyík pár (Fotó: Tóth Marietta)

A térdig érő, sűrű aljnövényzeten keresztül értük el a ligetes területet, a taposott ösvény az Erzsébet-csatornához vezetett. Meglepve konstatáltuk, hogy a part mentén tarvágást végeztek, és sajnos nem kímélték a gyékényt és a védett mocsári nőszirmot sem. Az alga felszínén pihenő békákat nem zavarta, a látvány mégis belém ivódott. Leereszkedtünk a meredek parton, hogy közelebbről is szemügyre vegyük a különböző méretű, korú ebihalakat. Az egymástól távol ülő szempárról ismerhető fel a zöld levelibéka lárvái, amelyek az algát majszolták. Hanyattúszó poloskák, molnárkák szelték a víz felszínét. Sétánkat folytatva egy vakond tetemet találtunk, amit mintha valami lenyelt, majd kiköpött volna. Korábban is tudtunk a vakondokok jelenlétéről, a partmenti túrásaikból, most azonban egy példány elő is került, igaz nem élt már.

Vakondtúrások januárban (Fotó: Tóth Marietta)

Nem messze innen egy érdekes jelenetet nézhettünk: egy vízi sikló fejével ásta a talajt, közben kissé tekergőzött. Valaminek a szagát érezhette és nagyon keresett valamit. A kígyóknak nagyon jó a szaglásuk, ez a sikló azonban nem járt szerencsével. Mire elindítottuk volna a videófelvételt, egy szempillantás alatt visszakúszott a vízbe.

A kecskebékák hangosan felelgettek egymásnak, amikor egy szokatlan, kotyogó hang tört fel a víz aljából. Az örömünk nagy volt: barna ásóbéka! Eddig csak egy csontvázát találtuk meg, de most itt volt az élő bizonyíték! A hangja összetéveszthetetlen más békáéval. Ennek a fajnak az ebihalai mintegy 10 cm-re is megnőnek, ezért megfigyelésükre érdemes lesz visszatérni júliusban.  Az unkák ugyan nem szóltak, de ez a pillanat felkerült az örömlistára.

Ebben a hang-és képanyagban érdemes gyakorolni a hazai békafajok felismerését:
Békahangok

Egy fekete tónusú mocsári teknős fejét büszkén tartva napozott, találgattunk, vajon mennyire enged közel bennünket, illetve mikor ugrik fejest a vízbe. Naponta számos járókelő halad el a parton, amit ezek a félénk állatok megszokhattak. Jött a csel: engedte, hogy elhaladjunk mellette, majd miután elhagytuk, akkor vetette magát a vízbe. A tőkés réce mama a parton pihent fiókáival, akik két csoportban ereszkedtek a vízre, és meglepve számoltam össze őket, mert tizenketten voltak. Lépteinkre egy vízityúkot riasztottunk fel meghagyott nádasból. Volt egy kedvenc partmenti területem, a bevásárló központ irányában, ahol öreg fűzfák kísérik a partot és három, egykor terebélyes átmérőjű nyárfa tuskója állt. Ezek közül azt a tuskót teljesen ledózerolták, ahol korábban fali gyíkok tanyáztak, és tenyérnyi méretű laska gombák nőttek.

Fiatal fali gyík (Fotó: Tóth Marietta)

Itt egykor három nyárfa állt (Fotó: Tóth Marietta)

Sétánk során különféle élőhelyek mozaikját szemlélhettük, a beljebb eső lápmaradványokat dús füvű terület határolja, ahol a pockok a magas növényzetben még jól el tudnak rejtőzni.

A lovas karám mellett egy pillantást vetettünk még a Kiserdőre, így értünk vissza kiinduló pontunkra.

Zsenge zöld füvű part

"Örömpontok"