Egyik kedvenc kirándulóhelyem a Hármashatár-hegy, Vihar-hegy, Tök-hegy ölelésében elnyúló Virágos-nyereg. Nemcsak a táj szépsége, hanem ízeltlábú faunája és madárvilága is számos fotózási lehetőséget nyújt. Már több éve járok ki ide. A madarakat cserkelve próbálom meg lefotózni. A nyitott terep miatt nehéz elbújni, legfeljebb a magasra növő, sűrű kóróban settenkedem, lapítok és várok.
 |
| A sűrű növényzet sok madárnak kínál búvóhelyet. |
Első meghatározó élményem még 2009 telére nyúlik vissza, amikor egy pocsolyához csonttollúak ereszkedtek le inni. Ebben az évben tömegesen érkeztek hozzánk északról, még a városba is bemerészkedtek, hogy tápláló bogyók után kutassanak. Sajnos a csonttollúak nem állandó madaraink, viszont 2012 decemberében újra megérkeztek hozzánk.
Minél több időt töltök a területen, annál több esély adódik újabb fajok fotózására. Így volt ez a cigánycsukkal, amelynek a hímje egy bokor tetejéről élénk tekintettel figyelt és időnként felröppent egy-egy rovar után. A földutat gyakran kísérik házi rozsdafarkúak, akik a lóistálló közelében mindig találnak egy-egy elpusztítandó legyet.
 |
| Házi rozsdafarkú tojó várja a rovarokat. |
Hasonló módon, a tövisszúró gébics is a sűrű bozótosból figyeli zsákmányállatát, azaz ízeltlábúakat, gyíkokat.
 |
| A tövisszúró gébics tojója barna színű, kevésbé feltűnő. |
A terület állandó lakói a mezei verebek, amelyek jóval félénkebbek a házi verébnél. Hangjuk is kellemesebb, mélyebb és fémesebb csengésű. Egyszer a Gercsei Templom tetején két kis mezei veréb pihent, majd előbukkant egy másik albérlő is: egy fali gyík nézett körül kíváncsian, a tető biztonságos magasságából.
 |
| A mezei verebek otthonául a Gercsei templom szolgál. |
Szinte mindig lármáznak a szarkák, és ami érdeklődésüket felkelti, hangos cserregéssel fogadják. Állandóan más madarak, főleg galambok, szajkók nyomába erednek, a táplálék reményében.
Nyár végén, kora ősszel a szajkók szorgalmasan megkezdték a tölgyfák makktermésének begyűjtését. Szabályos légi folyosót hoztak létre, amin keresztül fáradtságot nem kímélve hordták kitágult torokzacskójukban az eleséget. Biztos, ami biztos, egy makkot még a csőrükben szorítottak. A szajkók téli éléskamrát hoznak létre, a makkokat elrejtik, melyekből sokat meg is találnak. A sorsára hagyott makkokból pedig új fácska növekedik, így a tölgyerdők elsődleges ültetői a mátyásmadarak.
 |
| A szajkó torokzacskója megtelt tölgymakkal. |
Kisebb csapatokban kóborolnak a tengelicek, melyekhez néha zöldikék is csatlakoznak.
Gyakran vegyülnek a széncinegékkel a találó névvel ellátott tollas gombócok, vagyis az őszapók. Nyughatatlan természetűek, mire lenyomnánk az exponáló gombot, már nincsenek a látómezőben. Fejjel lefelé is ügyesen kapaszkodnak, parányi csőrükkel rovarok, télen pedig bogyók után kutatnak.
 |
| A Paprikás- patak mentén húzódik az a nyírfás, elegyes erdő, ahol az őszapók és királykák kóboroltak. |
 |
| Az őszapó pici, hegyes csőrével rovarok után kutat. |
Ügyesen mozog a szúrós ágak között Európa legkisebb testű madara, a
sárgafejű királyka. Csapatban repülnek a fenyőrigók is, nagyobb
területen mozoghatnak, a Virágos-nyereg mellett Vöröskőváron is elegendő
táplálékot találhatnak.
 |
| Fenyőrigó csapat |
Amikor a Magyar Madártani Egyesülettől először, 2012-ben értesültem az Európai Madármegfigyelő Hétvége akcióról, az adatgyűjtésen felbuzdulva, szinte egy egész napot kint töltöttem a kellemes időben. Vittem egy kis noteszt és szorgalmasan jegyzeteltem, majd elraktam és lelkesen fotóztam. A "szokásos"-persze cseppet sem unalmas- fajok mellett feltűnt néhány nem várt madár is. Lencsevégre kaptam a Gercsei templom közelében egy nagy őrgébicset, amely a telet nálunk tölti. Feltűnt egy citromsármány is, amit azóta többször is sikerült észlelni, bár a jó fotó a madárról továbbra is várat magára.
 |
| A nagy őrgébics már októberben megérkezik hozzánk telelni. |
Kíváncsi szemekkel vizsgált a vörösbegy, pár perc múlva követte őt egy füzike, majd gyorsan elsuhantak a bokrok között. A magasban holló hívogatta párját. Síri csend borította a Virágos-nyerget, amikor egy egerészölyv, majd egy karvaly kezdte éles szemével pásztázni a magasból a terepet. Sokszor látok vörös vércséket szitálni, magasan a levegőben. Az erdők lakója a héja is, ami akár mezei nyúl méretű emlősöket is elkaphat.
 |
| A vörösbegy kíváncsi, bizalmas természetű madár. |
 |
| Kis énekesmadarak rémálma a karvaly. |
 |
| Kisebb madarakkal és emlősökkel táplálkozik a héja. |
Legnagyobb fogás számomra a búbos banka és az erdei szürkebegy. Ez utóbbi a barnás-szürkés tollazatával jól beleolvad a környezetébe, nem könnyű észrevenni. Első pillantásra verébszerű, hegyes, rovarevő csőre azonban rögtön elárulja.
A természetvédelmi terület határát jelző tábla egy kiszáradt fa tövében áll. Ennek a törzsén rendszerint nagy fakopáncs és zöld küllő kúszik, egyszer pedig vadgerlét láttunk az ágain üldögélni. Érdekes, hogy a vadgerle nálunk nagyon félős, míg Horvátországban, egy nyaralás alkalmával a kempingben bátran ólálkodtak, az ember jelenléte nem zavarta őket. Feledhetetlen élmény volt reggelente a huhogó hangjukra ébredni. A zöld küllőt sajnos eddig nem sikerült lefényképezni, aki ezért messzire elhallatszó, "klü", "klü", "klü" hangjával mintha állandóan kinevetne.
 |
| A nagy fakopáncs széles faroktolla fehér-fekete sávozású, röpte mélyen hullámos. |
 |
| Alsó farkfedői élénk piros színűek. |
 |
Októberi hangulatkép a Virágos-nyeregről
 |
| Hívogató út |
|
Nagyon várom a tavaszt, hogy újra találkozhassak a Virágos-nyereg tollas lakóival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése