-
Beszámoló a Bükki Nemzeti Park által kiírt versenyről (2021. 04. 26.) -
Kisfilmünk:
https://www.youtube.com/watch?v=slN5o2K8pS8
A
terepi feladatoknak nagy lendülettel és lelkesedéssel fogtunk hozzá, március
5-én. Az első alkalommal a felkészító tanár vett reggel vízmintát a
pesterzsébeti Erzsébet-érből majd a vizsgálatokat az iskola természettudományos
tantermében végeztük. Petri-csészékben és fehér tálcákon válogattuk szét az
élőlényeket. Cseppentővel szippantottuk fel az apró kandicsrákokat, melyek
között több, petecsomós nőstényt találtunk. Mikroszkóp alatt figyeltük meg a
csíkbogár lárva fejét, rajta a rágókat, ajki tapogatókat, csápokat.
Terepi
vizsgálatainkra a helyszínen, március 31-én, április 10-én és április 25-én
került sor. Megfigyeléseinket délelőttönként, 10.00-11,45, illetve 9.30-11.00
között végeztük, napos-enyhén felhős időben, 16-19 fokban . A hasonló időszak
megválasztásával összehasonlítható adatokat nyertünk. A választott terület a
pesterzsébeti Újtelepi Parkerdő (Kiserdő) és Erzsébet-ér (esővízelvezető
csatorna). Természetvédelmi szempontból a terület nem védett, azonban a
változatos élővilága alapján érdemes a védelemre.
A
séták alkalmával különböző útvonalakat jártunk be (ezek kb. 1,5 km-t tettek
ki), hogy minél több élőlényt vegyünk észre. A békapete csomókat és az azokat
beszőtt algát már messziről észrevettük. A partról rövidebb nyelű hálókkal,
szitával vettünk mintát. A fehér tálcákon a világos háttér előtt jól
fotózhatóvá váltak az élőlények. A békapeték egy része már a következő
fejlődési szakaszba lépett, az ebihalak még így is igen aprók voltak.
Növekedésük nyomát legközelebb április 25-én, 3 hét elteltével észleltük. Az
erdei békalárvára jellemző pettyezettség megjelent rajtuk.
A
vízi kutakodást 3 ponton végeztük, annak reményében, hogy minél többféle
élőlényt találjunk és megismerjünk.
Az
1. mintavételi pont egy lápmaradvány közelében szürke iszapos, növényzettel
sűrűn benőtt. Itt főleg mocsári csigát, tányércsigát, apró rákokat találtunk.
Kíváncsiságból lemértük a csigákat kis mérlegen, alig nyomtak 1 grammot.
A
2. pont jellemzője a félig nyitott, nyílt víztükör és közepesen sűrű
hínárnövényzet. Itt hálóztunk kifejlett csíkbogarat, láttunk a parton ugráló
felnőtt erdei békát és a hínárnövényeken pihenő nagy tavi és kecskebékákat.
A
3. ponton azt vettük észre, hogy a felkavart vízzel a mederanyag rozsdavörös színű.
A
madarakból hétről-hétre egyre több fajt hallottunk énekelni: csilpcsalpfüzike,
örvös galamb, zöld küllő, fekete harkály, széncinege, majd április végén a
fülemülék és barátkák énekében is gyönyörködhettünk. A vizes területen
vízityúk, a távolból fácán kiáltását észleltük.
A
„zajos” békakoncert várhatóan később lesz hallható. A vizes élőhely jellegéből
adódóan, vízi siklókra, mocsári teknősökre számítottunk, amelyek nem kerültek
szemünk elé. Helyettük kárpótoltak bennünket a védett vidrapókok, lepkék, pl. a
védett, csőrös lepke és a víz felszínén elterülő, sűrű, apró fehér virágú
boglárkák, és a tanárunktól kapott kinder csokik. Mivel nagyon sok fotót
készítettünk az egyes vizsgálatokról, nehéz volt közülük választani. Néhány
életképet és érdekességet itt szeretnénk még csatolva bemutatni. A jellemző
vízi növényeket tanárnő gyűjtötte be, mellcsizmával ment a vízbe. Így megtudtuk,
hogy fekete nadálytő, hínáros víziboglárka, tócsagaz, süllőhínár, sás
gazdagítja a csatorna növényvilágát.