Története
1999-ben az imidakloprid volt a
legszélesebb körben elterjedt rovarirtószer a világon. Habár ma már
szabadalmazott szer, a kemikália elsődleges gyártója a Bayer AG. (Bayer S.A.S, 16
rue Jean-Marie Leclair – CS 90106, Lyon Cedex 09, 69266 France) hazai
vonatkozásban a BAYER HUNGARIA Kft.. A szert sokféle felhasználásra
gyártják: injektálható a talajba, fába, használható a növények
bőrszöveti/felületi kezelésére, granulátumként kiszórható vagy folyadék
formában kijuttatható a talajra.
A jelenlegi kutatások azt
sugalmazzák, hogy az imidakloprid kiterjedt mezőgazdasági felhasználása és
egyéb rovarirtószerek hozzájárulhatnak a mézelő méh kolóniák összeomlásához,
amelyet az alátámaszt, hogy 2006 óta Európában és Észak-Amerikában a mézelő
méhek visszaszorultak. Ennek ellensúlyozására néhány országban korlátozták az
imidakloprid és más nikotinoidok használatát. 2013 januárjában az Európai
Élelmiszerbiztonsági Hatóság megállapította, hogy a neonikotinoidok
elfogadhatatlanul magas kockázatot jelentenek a vadméhekre nézve.
Felhasználási területei
Az imidakloprid széleskörűen használt szer
a mezőgazdasági kártevő irtásban: termeszek által okozott károk kivédésére,
kártevők elleni védekezésre a kertekben és gyepeken, háziállatokban élő bolhák
irtására, farontó rovarok elpusztítására, egyes faanyagok tartósító, megőrző
kezelésére, a mezőgazdaságban a levéltetvek irtására, borsótripsz, poloskák,
sáskák, rizs kártevője ellen, a faanyag védelemben a smaragdzöld nyírfarontó
ellen, más farontó rovarok, szúk ellen, otthon a hangyák elleni védelemben,
lóhangyák, csótányok és párakedvelő fajok ellen, háziállatokat parazitáló
bolhák kiírtására, gyepeken a japán cserebogárlárvák ellen, kertekben a levéltetvek
és más kártevők elpusztítására használják.
Hatásmechanizmusa
Az imidakloprid tehát széles hatásspektrumú
biocid szer, a „neonikotinoid” vegyületek közé besorolt, rovar idegméreg. A
rovarok központi idegrendszerét támadja meg azáltal, hogy a nikotinerg
útvonalat blokkolja: az imidakloprid az acetil-kolin receptorokat gátolja,
ezáltal az ingerületátvitelt akadályozza az idegsejtek között, a rovarok
bénulását és halálát okozva. Hatását érintkezés útján, valamint gyomorméregként
fejti ki (kontakt- és gyomorméreg). Mivel az imidakloprid sokkal erősebben
kötődik a rovar idegsejtek és más gerinctelen állatok idegsejt-receptorain,
mint a madarak vagy emlősök esetében, ezért a rovarokban, illetve más
gerinctelenekben ez a szer erősebb mérgező hatást okoz.
Környezeti viselkedése
Az imidakloprid fő lebomlási útvonala
(disszipációja) a vízben bekövetkező fotolízise, amelynek a felezési ideje 1-4
óra, a növények felveszik a szervezetükbe. Megfigyelték, hogy az imidaklopridot
ha fény éri, akkor az a vízben gyorsan elbomlik. Ebből következik, hogy fény
hiányában, a különösen zavaros, vagy az eutrofizációban előrehaladott
természetes vizekben hosszabb ideig is megmaradhat.
A fotodegradáció végterméke a kloronikotin
sav, és a szén-dioxid. Amíg az imidakloprid alacsony gőz(pára)nyomáson van,
addig nem illékony.
Habár az imidakloprid gyorsan lebomlik a
felszíni vizekben fény jelenlétében, fény hiányában tartósan megmaradhat. A pH
és a hőmérséklet befolyásolhatja a lebomlás sebességét. Sötétben, 5-7 pH között
nagyon lassan bomlik le, 9-es pH értéken a felezési ideje 1 év fölött van. A hatóanyag felszín alatti vizekben való tartózkodási
ideje magas.
Ismert, hogy az imidakloprid vízben nagyobb
mértékben oldódik, kisebb mértékben pedig szerves oldószerekben is oldódik. Vízben
való oldékonysága viszonylag magas.
Az imidakloprid bizonyos körülmények
mellett bemosódhat a talajból a felszín alatti vizekbe. Az imidakloprid több
kémiai anyagra bomlik, annak függvényében, hogy mely kötések hasadnak
szét a molekulában.
A talajban aerob környezetben
tartósan megmarad, felezési ideje 1-3 év, a talajfelszínen csupán 39 nap. Fő
talajmetabolitjai közül az urea végül klór-nikotinsavra és szén-dioxidra
bomlik. A klór-nikotinsav talajbaktériumban ásványosodik a B3 vitamin
(nikotinsav) útvonalon keresztül.
Az imidakloprid a talajban
erősen kötődik a szerves alkotókhoz. Porózus kőzetekben és homokos talajokban -
amelyek kevés szerves anyagtartalommal rendelkeznek- a kilúgozás kockázata igen
magas, továbbá a bemosódás veszélye fennáll azokon a helyeken, ahol a talajvíz
szintje magas. Az imidakloprid
hónapokig vagy akár évekig is a talajban maradhat; maradványai az idő
előrehaladtával egyre erősebben kötődnek a talaj szerves részecskéihez.
A vízben való oldhatósága alapján magas
potenciállal rendelkezik arra nézve, hogy a felszíni vizekbe és felszín alatti
vizekbe jusson, arra figyelmeztetve, hogy permeábilis sajátosságú talajok
kezelésére nem szabad használni.
Ha megfelelően alkalmazzák az imidakloprid
szert - tehát a javasolt mennyiségben, öntözés elkerülésével, nagyobb eső
hiányában-, akkor feltételezhetően - vízoldékonysága ellenére- sem éri el a
talajvizet.
Hatása méhekre és más rovarokra
Az imidakloprid méhekre sokkal erősebb
méregként hat, mint például a cipermetrin. Méheknél a tápcsatornába jutva
erősebb toxikus hatást fejt ki, mint ha a méhek hozzáérnek a szerhez. Néhány
tanulmányban azt találták, hogy az imidakloprid szub-letális szintje növeli a
mézelő méhek nozéma (gyomorvész, Nosema sp.) nevű patogén, egysejtű
gomba iránti fogékonyságát.
Az imidaklopriddal kezelt kaptárak szinte
üresen maradtak. Az imidakloprid nagyon veszélyes a méhekre és egyéb beporzó
rovarokra. A kolónia összeomlás jelenség mechanizmusa még nem teljesen ismert,
de összefüggésbe hozzák az imidaklopriddal. Más hasznos állatok is érintettek
lehetnek: pl. a zöld fátyolkák, amelyek lárvái levéltetveket, kabócákat,
tripszeket fogyasztanak.
Hatása egyéb nem cél szervezetekre
A fák kezelése során a valós koncentrációk
csökkentették a levélhullást, aminek következtében kedvezőtlen szubletális
hatást váltott ki a nem cél szervezet szárazföldi gerinctelenekben.
Az imidakloprid akut és krónikus hatását
tekintve egyaránt erős méreg, a vízi gerinctelenek pusztulását okozza. A kémiai
anyagra leginkább a vízi gerinctelenek (Daphnia sp.) érzékenyek, a halak
kevésbé mérgeződnek, bár a szervezetükbe a táplálékláncon keresztül, másodlagos
úton bekerülhet a hatóanyag. A vízi madarak közül a tőkés récén végzett
vizsgálatokkal kimutatták, hogy ez a faj jóval nagyobb rezisztenciát mutat a
hatóanyaggal szemben, míg a legérzékenyebb szárazföldi madarak a házi veréb,
galambfélék, japán fürj és a kanári.
Patkányokon végzett
laboratóriumi tanulmányok szerint az imidakloprid mérsékelten toxikus, ha akut
módon, szájon át jut az emlős szervezetbe, illetve alacsony toxikussággal bír
bőrkontakt útján. Akut belélegezve az LD50-érték patkányokban nem érte
el a legmagasabb elérhető koncentrációt (69 mg/m3 levegő)
aeroszolként, és 5,323 mg/m3 porként. Nem irritálja a szemet
vagy a bőrt nyulakban és tengerimalacokban. Mutagén hatása elhanyagolható.
Irodalom:
Ábrák: