Pilisi len túra

A Nagy-Szénáson tett kirándulások alkalmával mindig reméltem, hogy megpillantom a pilisi lent. A tanösvényen eddig nem találkoztam a fajjal, ezért elhatároztam, hogy jelentkezem egy pilisi len túrára, hogy megtudjam, hol is él e növény.

A májusi túrát a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársa, Mocsáry Dezső Vazul vezette. Nagykovácsiból indult sétánk, ahonnan hamar elértük a természetvédelmi terület határát jelző táblát. Ennek értelmében valamennyi, a területen élő növény-és állatfaj védettséget élvez. Időnként rövid pihenőt tartottunk, ekkor sok érdekességet tudhattunk meg a Szénások geológiájáról, növény-és állatvilágáról. A magas gubóvirág szép számban bontogatta kék, gömb fejecskéit és a kora nyarat idéző magyar szegfüvet is megtaláltuk a tanösvényen haladva. Jellegzetes, kör alakú csomókban növő fűféle a lappangó sás, ami a jó élőhelyek jelzője. 

Felérve a Nagy-Szénás hármas kúpjára, szemet gyönyörködtető látványként terült el alattunk a Budai-hegység és a Pilis. A középső kúpon még megtaláltuk a fekete kökörcsin néhány tövét, igaz, addigra már elnyíltak. Érdekes élmény volt azt tapasztalni, hogy egy hét alatt mennyire megváltozott az aszpektus. Egy hete még a fürtös gyöngyikék lila szőnyege borította a Szénásokat, megtűzdelve a tavaszi kankalinok sárgájával, melyek mostanra az árvalányhajaknak adták át helyüket. 

Kilátás a Nagy-Szénás középső csúcsáról

 Az egykori turistaház falánál elkanyarodva folytattuk utunkat a pilisi len „hazája” felé. A terület csak vezetővel látogatható, ennek ellenére (mivel külön tábla nem jelzi) többen is beléptek a pilisi len szigorúan titokban tartott élőhelyére. Ügyeltünk arra, hogy a lehető legkevesebb taposást okozzuk, ezért egymást libasorban követtük a hegygerincen.

A pilisi lent a Borbás-gerincen találjuk, amely nevét a növény felfedezőjéről, Borbás Vince botanikusról kapta. A terület a Berni Egyezmény hatálya alá tartozik, amely az európai vadon élő élőlények és természetes élőhelyeik megőrzését írja elő. Kutatók felmérése szerint a jelenlegi állományát nagyjából 30.000 tő alkotja. Az egyes egyedeket nagyon nehéz lehatárolni, mert a növény a gyökeréről is hozhat új hajtást. Ezentúl vannak úgynevezett alvó egyedek is, amelyek egyik évben kinyílnak, 2-3 évig nem látni őket, majd újra megjelennek. 

A pilisi len eszmei értéke 250.000 Ft,  impozáns sárga virágai a május-júniusi időszakban virítanak.

A faj tipikus ereklyenövény, vagyis egyszerre bennszülött (endemikus) és jégkorszaki maradvány (reliktum). Azonban vitatott még, hogy a jégkorszak előtti, vagy a jégkorszakon belüli meleg időszakban élt-e a növény. A faj természetes élőhelyének megőrzése azért is fontos, mert a gyökerén egy szintén reliktum gombafajjal él szimbiózisban. Ha ezt a szoros kapcsolatot megszakítjuk a két élőlény között, akkor az mindkettőjük számára egyet jelent a pusztulással. Mindezek megmagyarázzák azt is, miért nem lehetséges a pilisi lent szaporítani. 

Az európai jelentőségű védelmet élvező Szénás-hegycsoport a pilisi len egyetlen hazai élőhelye.

Úgy érzem, hogy a tanításban is hasznát vehetem annak, amit a túrán láttam és hallottam, így saját élményekből táplálkozva hatásosabban tudom majd bemutatni a pilisi lent.

Mivel a konkrét lelőhely nem publikus, ezért nem szeretnék további fotókat közölni. Aki mindenképpen szeretné megismerni a növényt, figyelje a Duna-Ipoly Nemzeti Park eseménynaptárát.

Ha valaki csupán egy kis túrához kapott kedvet, annak ízelítőül az alábbi bejegyzésemet ajánlom:  http://termeszetiertekeklencsevegen.blogspot.hu/2012/12/kirandulas-szenasok-rejtett-kincseihez.html

A barangolva vadászó pók

A pókok ugyan nem tartoznak a kedvenc állataim közé, de ez a faj lenyűgözött, amikor először találkoztam vele a Váci Ártéri Tanösvényen.

Egy szegélyes vidrapók (Dolomedes fimbriatus) leselkedett a vízi növényzet felszínén, dermedt merevséggel. Egyik tapogatólába a növényzetet érintette. Vajon így érzékeli, van-e mozgás a víz felszíne alatt?

A csodáspókok családjába tartozik ez a faj. Sötét barna alapszíne mellett, az előtestét és az utótestét két oldalt fehér sáv díszíti. Vízpartokon, ligeterdőkben, lápréteken él, a növényi szárak között. Fogóhálót nem készít, nappal bolyongás közben kapja el zsákmányát: békalárvákat, de akár kisebb halakat is. Szaporodás idején a hálószövő pókok benyomását keltik. A nőstények akár ezer petét tartalmazó kokonjukat a csáprágóik közé fogva cipelik. A nőstények az utódok kikelése előtt kupolaszerűen összeszövik a fűszálak csúcsait; és ez alá akasztják a petecsomót. A nőstény gondos szülő, ugyanis a kikelt kis pókokat egy ideig őrzi a szövedéksátorban. A fiatal pókok gyakran a víztől távol, erdők, mezők közepén élnek. A faj példája az ivari kétalakúságnak: a nőstény jóval nagyobb, mint a hím. 

Magyarországon a vizes élőhelyek veszélyeztetett állapota miatt a vidrapókot felvették a védett fajok listájára, eszmei értéke 5000 Forint.

Az előtest mérete 6-9 mm, de akár az 1 cm-t is meghaladhatja.

Szerencse kísérte kirándulásunkat, mert egy nap alatt három vidrapókot is láttunk ( ezen a képen egy másik nőstény szerepel).

Irodalom: 

Pókok, skorpiók (Búvár zsebkönyvek)

Urania – Állatvilág, alsóbbrendű állatok

A hazai védett fajok listája:

http://nmhh.hu/dokumentum/153733/mk_12_128.pdf

A tavasz hírnökei

A kora tavaszi növényeket geofiton növényeknek nevezzük. Ez azt jelenti, hogy a talajban telelő, évelő növények a hótakaró eltűnése és a fák lombfakadása közötti, fényben gazdag időszakban hoznak virágokat.  Mire az erdők kizöldülnek, addigra visszahúzódnak a talajba és így várják a következő tavaszt.

Téltemető (Eranthis hyemalis)

Délkelet-Európa nedves lomberdeiben őshonos, mediterrán eredetű faj. Parkokba, kertekbe dísznövényként ültetik, azonban sok helyről kivadult. Közép-Európában is megtelepedett, hazánkban a hegy-és dombvidéken szórványosan előforduló, védett faj.

A zárvatermők törzsének, kétszikűek osztályának, ezen belül pedig a boglárkafélék családjának képviselője. Aranysárga virágai kora tavasszal megjelennek, megörvendeztetve a természetjárókat. 2-3 cm átmérőjű virágának jellegzetessége a sok, spirálisan álló porzó. A virágok alatt gallérszerűen rendeződő levélörv található.

Bolygatatlan élőhelyen virágszőnyegben gyönyörködhetünk.

A téltemető bimbói a Margit-szigeten már február közepén megjelentek, majd hamarosan kinyíltak.

A sok porzó spirálban helyezkedik el.

Kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis)

Kora tavasszal (februárban) nyíló virágunk, főként az üde talajú erdők lakója. A kíméletlen nőnapi árusítás és a tavasznak örvendező kirándulók gyűjtőmunkája a fajt veszélybe sodorta, ezért 2005-től természetvédelmi oltalom alá helyezték. Eszmei értéke 10 000 Ft, amely kiterjed a növény valamennyi részére (hagymájára, virágára, magjára). A zárvatermők törzsébe, ezen belül az egyszikűek osztályába soroljuk. Két tőlevele fejlődik, melyek gyakran még a hó takarásából bújnak elő. Könnyen felismerhető két körben álló lepelleveleiről, melyek közül a külső három fehér és hosszabb, a belső három rövidebb és csúcsain zöldes színű.

A téltemető és a hóvirág geofiton növények.

Az egyszikűeknél a csészelevél és a sziromlevél összenőtt, lepellevelet alkot.

Ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis)

Az egyszikűek osztályának, továbbá a liliomfélék családjának képviselője e tetszetős küllemű faj. Jellemzője a kékes-lilás, hat tagú, szabad, csillag alakú lepel, benne hat porzóval. Kettő vagy három levele szálas, széles, szárölelő. Élőhelyét ártéri puha-és keményfaligetek, valamint üde tölgyelegyes erdők képezik. A faj gyakorisága ellenére hazánkban védelmet élvez, eszmei értéke 2000 Ft.

2-8 tagú, fürtös virágzat

Felső állású magház

Kétivarú virág

Vöröses-barna tőkocsány

A lepellevelek töve gyakran fehér.

Aki netán vadon élő hóvirággal találkozik, az bejelentheti a Vadonleső honlapján.

http://www.vadonleso.hu/fajok/novenyek/hovirag/

Téli vendégsereglet

Az idei tél ridegnek bizonyult a tavalyihoz képest. Novemberben aggódva figyeltük, hogy a Margit-sziget madáretetői üresen állnak. Elhatároztuk, hogy néhányat mi magunk töltünk fel eleséggel. A kisállat kereskedésekben önmagunk állíthatunk össze magkeveréket, tápláló fekete napraforgóból és apróbb szemű kölesből. Egy nagy zacskóval mértem ki, majd beszereztem hozzá hántolt szotyit is, hogy a madárkáknak még kevesebb energiát kelljen fordítani a magok feltörésére. Örömmel konstatáltuk, hogy jószívű emberek időközben kifüggesztettek cinkegolyókat. Mivel a kistestű madarak a hidegben rengeteg energiát égetnek, állandóan táplálkozniuk kell. Akár egyetlen éjszaka -ha nem jutottak elegendő élelemhez- kihűlhet a pici testük és a reggelt már nem élik meg. Mivel a cinkék védett madarak, így kötelességünknek éreztük, hogy segítsünk rajtuk. Egy alkalommal egy kedves idős nénivel találkoztunk a nagy rét közelében lévő etetőknél, aki diót hozott a mókusoknak és kicserélte a fagyott ivóvizet frissre. Mókusok ugráltak a fejünk fölött, hangosan csettegtek egymásnak, az éhesebb elkergette a másikat. Türelmesen leguggoltam és hagytam, hogy a mókus önszántából közelítsen meg engem. Persze nem vette el a kezemből a szotyit, de ha leszórtam egy fa tövébe, akkor leült, lompos farkát a háta fölé meresztette és két mancsával ügyesen fogva a magokat, el kezdett majszolni. Annyira megszokták ezek az állatok az ember közelségét, hogy hagyták magukat fotózni. Eleséget adtunk és cserébe bizalmat kaptunk. Így történt meg az, amire álmunkban sem gondoltunk volna. A táskából előhúzott, magokkal teli zacskó mellett egy széncinke repült el, majd szitált a zacskó közelében. Egyszer éppen csak, hogy ki nem szakította. A kis cinkék már az ágakról figyeltek bennünket és egyre lejjebb ereszkedtek, majd megtörtént a csoda: a kinyújtott tenyerünkre szálltak. Gondosan végigszemlélték a magokat, majd a nekik legszimpatikusabbat (általában a legnagyobbat) felcsippentették, majd egy közeli bokorra repültek vele. Szinte nem tértünk magunkhoz az ámulattól. Ezek a kis éhes madarak a bizalmukba fogadtak bennünket. Egy könyv azt írja, hogy a széncinkék nemcsak okosak, szemtelenek is. Szemtelenül bizalmasak. Természetesen jó pár fotóval megörökítettük a felejthetetlen pillanatokat. Azt gondoltam magamban (és már előre búslakodtam), hogy minden csoda három napig tart. Nem így lett, ugyanis több hétvégén kimentünk a szigetre és a csoda minden alkalommal megismétlődött! A széncinkéken kívül kékcinegék, őszapók, csuszkák is megörvendeztettek bennünket. A madáretetőkre szorgosan jártak a mókusok és a szajkók is. Sajnos a zöldikéknek legtöbbször csak a hangját hallottam, nagyon félénkek és emiatt nehéz volt őket lencsevégre kapni. Legalább ennyire ijedősek a mezei verebek is. Mindeközben igyekeztük feltérképezni a sziget többi tollas vendégét is. Még december közepén felfedeztük, hogy csonttollúak lepték el a sziget északi végét. Ezek az elegáns megjelenésű, bóbitás madarak Észak-Európából érkeznek hoznánk azokon a teleken, amikor hazájukban nincs elegendő madárberkenye. Ilyenkor invázió szerűen, nagy csapatokban keresik fel kedvenc csemegéjüket Magyarországon. Ha a csapat egyik tagja megriad, akkor a többi is követi őt. Nemegyszer tapasztaltuk, hogy a léprigó egyedül képes volt elzavarni a csonttollúakat. Szintén téli vendégként érkeznek hozzánk a szőlőrigók és a fenyőrigók csapatai, egymással sokszor vegyülve. Jellegzetes, fémes hangjáról ismerhető fel a süvöltő. Hímje élénk vörös hasú, míg a tojó pasztell rózsaszínes.barnás árnyalatú. Lusta madarak, ha egy fán élelmet találnak, onnan nem mozdulnak el egyhamar. A fotózásukkal az volt a probléma, hogy túl magasan, az ágak takarásában voltak. Tekintélyes csőrével élvez elsőbbséget az etetőn a meggyvágó, aki félelmet keltő külseje ellenére jámbor madár. Visszatekintve kalandosnak mondhatjuk az idei telet és reméljük, hogy több madárka életét mi menthettük meg.

Válogatós csuszka

Szajkó

A vörösbegy a legnagyobb diót választotta.

A zöldikék félénken húzódtak meg az ágak sűrűjében.

Szőlőrigó, feltűnő szemöldöksávjáról ismerhető fel.

Tündéri őszapó egy csőréhez képest hatalmas szotyival.

Tekintélyt parancsoló meggyvágó.

Csonttollú

Kékcinege

Mezei veréb

A közönséges mókus télen gyakran ereszkedik a talajra, hogy táplálékot keressen.

Alacsonyrendű rákok

Mindig izgatott leszek, ha egy befőttes üvegben gyűjtött vízmintában szabad szemmel látható pontocskák ficánkolását veszem észre. Ilyenkor tudom, hogy parányi rákocskákkal hozott össze a szerencse. Méretüknél fogva legjobb úgy vizsgálni őket a mikroszkóp alatt, hogy mini akváriumot hozunk létre. Ezt úgy lehet elkészíteni, hogy olvasztott viaszt csepegtetünk négy pontban (négyzetet formálva) a tárgylemez közepére, és erre fektetjük a fedőlemezt. Így elkerülhetjük a kis állatok kilapítását. Bizonyos mikroszkópok megvilágító rendszere gyorsan felmelegíti a tárgylemezt, ezért érdemes néhány percre korlátoznunk megfigyeléseinket. Így jó eséllyel nem kapnak hősokkot a kis rákok és a vízmintába visszajuttatva őket, több napon keresztül nyomon követhetjük életüket. Szinte csillapíthatatlanul mozognak, ezért ha szeretnénk róluk videó felvételt készíteni, jó ha van tárgyasztal mechanika a mikroszkópon. Én egyszerűen az okulárhoz illesztettem (csavarmenet nélkül) a fényképezőgépet, másik kezemmel pedig a finom mechanikával mozgattam a tárgylemezt fel-le vagy jobbra-balra.

A videókban is látható rákok pocsolyák, esővíztárolók, vízelvezető árkok, tavak, akváriumok vizéből gyűjthetők.

A kagylósrákok (Ostracoda) testét kagylóhéjszerű, magas mésztartalmú bőrkettőzet borítja. Fejük a héjon belül van. A 7 pár végtagból két pár csápjuk felelős az úszásért, 3 pár végtag szájszervként működik, míg 2 pár lábuk a héj belső felületét tisztogatja. Táplálkozásmódjuk változatos: vannak növényevők, ragadozók és elhalt szerves anyaggal táplálkozó fajaik.

http://www.youtube.com/watch?v=WBrhcTVpkhg

Az ágascsápú rákok vagy vízibolhák (Cladocera ) neve onnan ered, hogy hatalmas, elágazó csápot viselnek. A csápjukkal gyorsan, lökésszerűen, ugrásszerűen úsznak. Testük oldalról lapított, amelyet két teknőből álló, áttetsző héj takar. Fejük a héjon kívül van.  Oldalszemeik eggyé olvadnak össze, így egyszeműeknek látszanak. Testükön gyakran harangállatkák tapadnak meg (ez megfigyelhető a videóban is).

http://www.youtube.com/watch?v=F5tmdOFwzIg

A csupasz levéllábú rákok csoportjába tartozik a sóféreg (Artemia salina). Sós belvizekben, szikes tavakban megtalálható. Egyik érdekessége az, hogy szemei nyélen helyezkednek el. A faj fontos határozóbélyege a potroh hossza, ami meghaladja a tor hosszát. A sóféreg színe változatos: lehet fehér, rózsaszín, halványvörös. Lárvái (nauplius, lásd a videóban) a halivadékok táplálékául szolgálnak. Némi türelemmel és szerencsével otthon is kitenyészthetők a sórákok.

http://www.youtube.com/watch?v=-ClfQoKWwKg

Az evezőlábú rákok, azaz kandicsok (Copepoda) többsége tengerben él, egyes fajaik viszont megtalálhatók édesvizekben, sőt nedves mohapárnában vagy az avarban is. Testhosszuk általában kisebb 3 mm-nél. Elkeskenyedő testük kitines szelvényekből épül fel. A feji részen található első pár csáp segítségével kormányoznak a vízben, irdatlan nagy sebességgel. Fejükön páratlan, egyszerű szem foglal helyet. A nőstény könnyen felismerhető, ugyanis egy vagy két, nagy méretű petecsomót cipel magával.

 http://www.youtube.com/watch?v=UqCOoeojGjo

Felhasznált irodalom:
Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok
Rudolf Bährmann: Gerinctelen állatok határozója

Kirándulás a Szénások rejtett kincseihez

Felejthetetlen élményben lehet része annak, aki felkeresi a Szénás-hegycsoportot.  Ki gondolná, hogy a kétmilliós fővárosunk szomszédságában micsoda ritka növény - és állatfajokat őrző terület húzódik? Én sem akartam hinni a szememnek, amikor először pillantottam meg az Alsó-Zsíros-hegy vadregényes szikláit vagy a Nagy-Szénás csúcsáról elém táruló körpanorámát.

Egy vérbeli hegyvidék

Tömegközlekedéssel könnyen eljuthatunk a Hűvösvölgybe, ahonnan a 63-as számú busszal nagyjából tizenöt perc alatt jutunk Nagykovácsiba. A községházától mintegy 2 km-es sétával, a zöld turista útvonalon juthatunk az Alsó-Zsíros-hegyhez. Kirándulásunkat érdemes ezzel a csodaszép hellyel kezdeni. Amikor a falu határához érkezünk -szerencsére a természetvédelmi intézkedéseknek- egy sorompót találunk, valamint a fokozottan védett természeti terület tábláját, melyek együttesen jelzik, hogy ide csak gyalogosan vagy kerékpárral juthatunk be. A sűrű erdőben fellelhető a turistaház egykori falmaradványa, melyet elhagyva hamarosan megnyílik előttünk a horizont. Megérkeztünk a Sziklás-hegy bércorrára. 

Keskeny gerincen jutunk a Sziklás-hegyre.

 

Amerre a szem ellát, fekete fenyvesekkel borított sziklákat talál. Korábban ez nem volt így: a mész és dolomit a kőfejtés áldozata lett, a mészégetéshez pedig tetemes mennyiségű fára volt szükség. Azzal, hogy kivágták a fákat, a szél és az eső okozta erózió lehordta a talaj egy részét; amely zsíros fényű tömbbé tette hasonlatossá a hegyet.

Az elvékonyodott termőrétegen jól alkalmazkodó, melegkedvelő fekete fenyveseket telepítettek.

A lábunk alatt elterülő dolomitsziklagyepek rendkívül értékes élőhelyek. Egy négyzetméternyi területükön akár 40-50 növényfaj is előfordulhat. Egyik impozáns, fokozottan védett képviselőjük a rojtos-sallangos szirmú István király-szegfű.

Az István király-szegfű a Dunántúli-középhegység bennszülöttje, elterjedésének északi határát itt éri el

Illatos virágaiban egész nyáron gyönyörködhetünk, azonban aszályos időszakban korábban elnyílik. Sajnos az idei évben ez tapasztalható volt. A meredeken leszakadó sziklák annyira magukkal ragadóak, hogy nehéz tőlük búcsút venni. Hívogat a Nagy-Szénás, így túránkat visszafordulva folytatjuk. Egészen frissen elhelyezett tábla nyújt információt a tanösvényhez jutásról. Eszerint 2,4 km-t kell -kellemes 40 percnyi sétával- szintben megtennünk, az Országos Kék Túra vonalán.  

Ezerarcú sziklakúpok

A némi árnyat adó, világos erdőből jutunk egy tisztásra, ahol felfedezhetjük a tanösvény pihenőhelyet is biztosító, első állomását. A fenyőfákon gyakran kíváncsiskodó őszapók keltenek feltűnést. Egykor működő murvabánya és egy adótorony mellett elhaladva, fokozatos emelkedőn érjük el a tanösvényt magában foglaló, fokozott oltalom alatt álló területet. Az Európa Tanács még 1995-ben adományozta a Szénásoknak az Európa Diplomát, mely az Európa szerte kiemelkedő jelentőségű élőhelyek és fajok megmentését szolgálja. (Magyarországon összesen három ilyen terület van.) Az újabb sorompón a továbbiakban csupán gyalogszerrel lehet bejutni. Egy sor tiltás lép életbe: például a kijelölt útvonalról tilos (egyébként veszélyes is) letérni. Ennek az a fő oka, hogy számos növény érzékeny a taposásra. Ahogy haladunk a fehér dolomittörmelékes kaptatón felfelé, érdemes visszafelé is pillantást vetni, ugyanis ellátunk egészen a János-hegyig, sőt, feltűnik a párába vesző távoli Gellért-hegy is. Érzékszerveinket egyre több inger kényezteti. Tavasszal az addig kopár sziklafalak megtelnek élettel: virágaikat bontogatják a növények, a fenyők tűleveleinek bódító illatával nem lehet betelni, a citromsármány énekével romantikus hangulatba sodorja az erre járót. Nyáron, a napsütötte sziklákon zöld gyíkok szívják magukba a meleget; a lepkék pedig sorra látogatják a nektárt adó virágokat. 

Ez a zöldgyík hím éppen nászruhájában pompázik.

Mind a négy hazai pillangófaj megtalálható ezen a területen; s közülük a legféltettebb a fokozottan védett, június végéig repülő Kis Apolló-lepke.

A telepített fenyőerdőt kisebb tisztások szakítják meg. Érdemes kitérőt tennünk a tanösvény 4. állomására, ahol tavasszal és nyáron mezei zsályával, hegyi imolával, magyar szegfűvel tarkított virágmező fogad bennünket. 

Májusban virágba borul a Nagy-Szénás.

Egy hatalmas magas kőris dacol a korral, mielőtt feljutunk a Nagy-szénás 550,3 m magas kúpjára. 

A növényborítottság hiánya miatt állandóan fúj a szél.

Innen 360 fokos, azaz körpanoráma tárul elénk! Észak felé tekintve a Pilis, keletre a Kevélyek, délre a Budai-hegyek legmagasabb pontja, a Nagy-Kopasz, míg nyugati irányba a Kutya-hegy tűnik fel. Itt készült képeinket összefűzhetjük és otthon, a monitor képernyőjén újra átélhetjük a pazar látványt.

Árvalányhajjal borított sztyepprétek

Amennyiben egész napos túrára vágyunk, a tanösvényt elhagyva ereszkedjünk le a kék túrajelzést követve. Döntésünket nem fogjuk megbánni, ugyanis hamarosan a Kutya-hegy nyergének festői szépségű tisztására érünk. Ha szerencsénk van, találkozhatunk hazánk egyik legszebb pókjával, a bikapókkal.

Sziklagyepeken, sztyepplejtőkön vadászik az élénk színű, hím bikapók.

Válaszút elé kerülünk: haladjunk tovább a kék plusz, majd a sárga jelzésen. Kellemes árnyat nyújtó erdőbe lépünk, ahol tavasszal az odvas keltike festi lilára az aljnövényzetet. Szeptemberben az őszi kikerics bontogatja virágait és termését érleli a csipkebogyó. 

Arany János „Őszikék” című versciklusának névadója feltehetően az őszi kikerics volt.

Az erdőből kiérve egyszercsak véget ér a Budai-hegyek vonulata. A távolban észrevehetjük a Vértest és a Gerecsét. 

A Kutya-hegyről nyíló kilátás

Előttünk a „tollas” árvalányhaj uralta lejtősztyepp késztet fotózásra. Tavasszal itt leánykökörcsinek és tavaszi héricsek pompáznak.

A napsütötte, déli lejtősztyeppen a szél lágyan játszik az árvalányhajjal.

Kora tavasszal a védett leánykökörcsin örvendeztet meg bennünket bájos szépségével.

 

 

A meleg, kora őszi napsugarak még előcsalogatják a sebesen cikázó szitakötőket.

Hamarosan elérjük a fokozottan védett területet lezáró kerítést és létrát. Közeledünk a falu határához, amit a murvás út is jelez. Fejünkben megfogalmazódik a gondolat: ide vissza kell jönni!

A fent javasolt körtúra (magában foglalva a tanösvény első hat állomását) teljes hossza nagyjából 11 km, míg csak a tanösvény (összesen 7 állomása van) 2,1 km hosszú.  A kirándulás családok és kezdő túrázók számára is ideális: könnyen teljesíthető, nincsenek fárasztó szintkülönbségek, ezért remek kikapcsolódást nyújt.

Nem utolsó sorban pedig a Szénások minden évszakban maradandó, szép emlékekkel gazdagítanak bennünket.

 

Ajánlott:

Budai-hegység térképet vinni (Cartographia, spirálozott), ami számtalan információval szolgál a Budai-hegység keletkezéséről, élővilágáról, túrajavaslatokat tartalmaz gyalogosok és kerékpárosok számára egyaránt. 

Plusz réteget, széldzsekit magunkkal vinni (mivel a Nagy-Szénás csúcsán mindig fúj a szél).

előzetesen utánajárnunk az egyes növényfajok virágzási idejének (ha azokat például fotózni is szeretnénk), így a túránkat ehhez igazítva nem érhet bennünket csalódás.

Beszerezni a Nagy-Szénás tanösvény füzetet (Tanösvények Budapest körül 1.), ami a www.szenas.hu weboldalról Pdf formátumban letölthető.

Ha van még hely a hátizsákunkban, csempésszünk bele egy növény- és lepkehatározó könyvet:

Dr. Thomas Schauer – Claus Caspari: Kirándulók növényhatározója megbízható színkulccsal.

Dr. Helgard Reichholf – Riehm: Lepkék (Természetkalauz sorozat, Magyar Könyvklub). 

Ez a cikk eredetileg egy magazinnak készült, ezért nincsenek a vízjelek a képeimen.